1 év Olaszországban
2025. májusától egészen 2026. április végéig lehetőségem volt részt venni egy hosszú távú ESC önkéntes projektben. Olaszországban, Asiagoban töltöttem ezt az időszakot, ahol egy gyerekotthonban végeztem önkéntes munkát.
Ez a tapasztalat több szempontból is különleges volt számomra, hiszen nemcsak dolgoztam a gyerekotthonban, hanem ott is éltem a gyerekekkel. Ha röviden kellene jellemeznem ezt az egy évet, azt mondanám, hogy a gyerekek "nagytestvére" voltam.
A gyerekotthonban több mint tíz edukátor dolgozott váltott műszakban, akik folyamatosan biztosították a gyerekek számára a stabil és biztonságos környezetet. Az én feladatom az volt, hogy támogassam őket a mindennapi tevékenységekben, valamint segítsem a gyerekeket a tanulásban és a szabadidős programok során.
Egy átlagos napom a következőképpen zajlott: délután 13:30-tól egészen estig a gyerekekkel voltam. Együtt ebédeltünk, majd elvégeztük az ebéd utáni konyhai feladatokat. Ezután tanultunk, játszottunk, illetve közösen készítettük el az uzsonnát és a vacsorát is. Vacsora után együtt rendbe tettük a konyhát, majd gyakran tévéztünk vagy társasjátékoztunk.
A projekt során lehetőségem volt részt venni kirándulásokon és nyaraláson is velük, amelyek még közelebb hoztak minket egymáshoz. Ez az egy év nemcsak szakmai, hanem személyes szempontból is meghatározó volt számomra. Rengeteget tanultam magamról, a határaimról és arról, hogyan tudok másoknak segíteni. Úgy érzem, hogy ez az élmény hosszú távon is hatással lesz az életemre és a jövőbeni terveimre is.
A projekt végére egy olyan különleges kapocs alakult ki köztem és a gyerekek között, amelyet senki nem vehet el tőlem. Biztos vagyok benne, hogy ez a kapcsolat hosszú távon is megmarad, hiszen szeretném velük tartani a kapcsolatot és a jövőben vissza is látogatok hozzájuk.
Összesen 14 gyermek tartozott a szervezethez, köztük egy nagykorú fiatal, aki már egy külön apartmanban lakott, míg a többiek a közös házban éltek. Nagyon büszke vagyok arra, hogy idővel mindegyikükkel sikerült kapcsolatot kialakítanom, még akkor is, ha néhányukhoz több türelemre és időre volt szükség. A gyerekek mindannyian nagyon különböző személyiségek voltak, mégis mindegyikükben közös volt az az erős értékrend és szerethetőség, amely hamar megmutatkozott.
Összességében rendkívül hálás vagyok ezért a lehetőségért, hiszen egy olyan tapasztalattal gazdagodtam, amelyet egész életemben magammal viszek.