11 hónap Németországban, Bad Essenben

Mielőtt elkezdtem a projektet én is nagyon sok ilyen beszámolót olvastam másoktól, ezért írom ide le, hátha másnak is segítség lehet, hogy nálam biztos, hogy senki nem izgult jobban, hogy milyen lesz külföldön élni, egy idegen nyelven dolgozni, ott barátokat találni. És ennek ellenére szerencsére a lehető legpozitívabban csalódtam:)

Bad Essen egy tündéri kisváros Alsó-Szászországban, Észak-Németországban. Talán nem a legideálisabb lakóhely
fiataloknak, hiszen egy nagyon csendes, családias városka, ami az elején meg is ijesztett picit, de nagyon hamar megszerettük és megláttuk a benne rejlő lehetőségeket. Meg persze többen voltunk ott önkéntesek, úgyhogy amikor csak lehetett összejártunk, közös programokat, utazásokat szerveztünk.

Nagyon jó volt megélni, hogy milyen hamar jóban lettünk az azerbajdzsáni lakótársammal, aki azóta már meg is látogatott Magyarországon, illetve nagy nyitottsággal és kíváncsisággal tanultunk egymás kultúrájáról. Így most már én is tudom mi az a Novruz, a tavaszi napéjegyenlőség ünnepe Azerbajdzsánban, és nagy örömmel ünneplem is:) 

De azért persze akadtak kihívások is bőven, főleg a program elején volt nehéz, hogy bár a németek közül sokan beszélnek angolul, de szívesebben beszélnek németül, így amíg még nem volt igazán jó a németem, addig néha nehéznek éreztem a munkatársaimmal való kapcsolódást. Aztán szerencsére idővel, és ahogy egyre jobban fejlődött a németem, ez megszűnt, és egyre komfortosabban mozogtam a munkában is. Maga a munka, a kisgyerekekkel való foglalkozás amúgy sem volt idegen tőlem hiszem óvodapedagógusként végeztem, de nagyon örülök, hogy ezt egy másik nyelvi és kulturális környezetben is kipróbálhattam. A napjaim a gyerekekkel való játszásból, a gondozási feladatok ellátásából, és foglalkozások tartásából álltak. 

Nagyon sok vicces és kedves pillanatban volt részem, tündériek voltak a gyerekek, öröm volt velük tölteni a napokat.
Úgy érzem, hogy szakmailag is sokat fejlődtem ez a majdnem egy év alatt. Nagyon tetszett az, hogy milyen természetközeli nevelésben részesülnek a gyerekek: ha esett, ha fújt, kint voltunk az erdőben, udvaron, és ehhez csak sok gumicsizmára, vízhatlan ruhára volt szükség:)

Sok időt töltöttem a bölcsődében, de emellett heti hat német óránk is volt, ami nagy segítség volt a nyelvi fejlődésben, bár a legtöbb dolgot mégis csak úgy tanultam meg, hogy beszélgettem a német kollégáimmal, illetve a gyerekekhez természetesen csak németül beszéltem, ennél jobb módszer nincs is egy nyelv megtanulására. Hétvégenként pedig utaztunk, kirándultunk, házibulikat szerveztünk, úgyhogy bár nem egy nagyvárosban éltünk, egyáltalán nem teltek unalmasan a napjaink.

Így a programot már befejezve mindenképpen azt mondanám, hogy a lehető legjobb döntés volt legyőzni a félelmeimet és belevágni ebbe a kalandba. Sokkal nyitottabbá és magabiztosabbá váltam, és új barátokat is szereztem a kint töltött idő alatt. Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki magát egy ilyen programban, ha érzi magában a vágyat erre, hatalmas lehetőség a tanulásra, személyes fejlődésre és hogy az ember kicsit rácsodálkozzon a világ sokszínűségére.