12 hónapos lipcsei kaland

2021.09.14

Az önkénteskedés gondolata mindig is foglalkoztatott, így az egyetemi éveim befejezése után úgy döntöttem, hogy belevágok. Visszatekintve úgy érzem, hogy nem is dönthettem volna jobban. Amikor felvételt nyertem a lipcsei programomra, izgatottan vártam, hogy új - az eddigi geográfus tanulmányaimhoz képest merőben más - tapasztalatokat szerezzek, és hogy felfedezhessek egy új várost és kultúrát. 12 hónapot töltöttem el Lipcsében egy kulturális intézményben (JuKuWe JOJO), ahol gyerekeknek tartottunk művészetekkel, színházzal és médiával kapcsolatos foglalkozásokat. A munka és a lipcsei élet során rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam és remek embereket ismerhettem meg.

A 2020 szeptemberi Lipcsébe való érkezésemkor egy pezsgő, kulturális programokkal és látnivalókkal teli városba csöppentem, ahol hat másik önkéntessel kerültem egy lakásba. A kis csapatunkkal hamar megtaláltuk a közös a hangot, és rengeteg új élményt szereztünk és dolgot fedeztünk a városban és környékén. A hat lakótárssal való együttlakás pedig könnyebben ment, mint gondoltam, és a jó társaság miatt szinte fel sem tűnt, hogy a vírus miatt korlátozva vagyunk. Nem volt hiány a saját, nemzeti konyhánkat bemutató közös vacsoraestekből (ahol a krumplipaprikás is nagy sikert aratott), vagy akár csak beszélgetős, kvízes, társasjátékos estékből, és a lista még így sem teljes.   

A munkám során is remek csapatba kerültem, ahol az intézmény álladó pedagógusai mellett több másik önkéntessel és gyakornokkal is lehetőségem volt együtt dolgozni az év során. Mindig számíthattam a kollégák segítségére, ami a projekt elején igazán elkélt, mivel a német nyelvvel nem egyszer meggyűlt a bajom. A nyelv gyakorlása mellett sokat fejlődtem csapatmunka terén, hiszen a foglalkozásokat mindig csapatban készítettük elő és tartottuk. Itt kamatoztathattam az évek során hobbijaim során szerzett kézműves és fotós tapasztalataimat az ilyen témájú órákon. Igazán felemelő volt a gyerekekkel dolgozni, akik mindig lelkesen vetették bele magukat a fotós-, varró-, hímző- vagy épp festős projektekbe.

A foglalkozások megtervezése és levezénylése ugyan mindig sok energiánkba került, de az év során így sokat fejlődtek a problémamegoldó és rendszerezési készségeim, mivel sokszor gyorsan kellett alkalmazkodnunk egy kialakult új helyzethez. Főleg, amikor a karantén ideje alatt alternatív megoldást kellett találjunk arra, hogy a projektjeinket otthon is meg tudják valósítani a gyerekek, így több video tutorialt is készítettünk, illetve minden héten izgalmas "művész-csomagokat" állítottunk össze, amit a gyerekek haza tudtak vinni.

Az önkéntes év minden szempontból túlszárnyalta a várakozásaimat (főleg személyi, szakmai és nyelvi fejlődés terén), és mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy vágjon bele, mert ez egy pótolhatatlan élmény lehet, ahol rengeteg tapasztalatot és remek barátokat szerezhetsz. 

Emese