8 hónap Észak-Írországban
Amikor elidultam Észak-Írországba és kivitt apukám a repülőtérre Bécsben féltem és egyben nagyon izgatott voltam, hogy mi fog várni rám, kikkel találkozok majd. Mindenre kiváncsi voltam és mindent tudni akartam. Kiérve és megérkezve Glencraig-be egy olyan helyen élhettem és dolgozhattam, amire álmamimban sem számítottam.
Az önkéntesekkel egy nagy házban éltünk együtt, nagyjából huszan. Mindenkinek volt saját szobája, egy kis magánszférája, azonban volt egy nagy közös konyhánk. Bármikor bajom volt mindig tudtam valakihez fordulni, akár egy ölelésre vagy beszélgetésre, vagy valami kajára és így közösen főztünk. Rengeteg féle ember sodródott össze a világ nagyon különböző helyeiről, de valahogy éppen a rengeteg különbözőség kiegészítette a másikat és az osztálynyi emberből egy közösséget, egy kissé szokatlan családot hozott össze.
Glencraigben önkénteskedve az önkéntesek mellett egy másik közösség életébe volt lehetőségem bekapcsolódni. A gondozottak életébe. Volt szerencsém a gondozottak egyik házában dolgozni, illetve az iskolában, ahol sérült tinédzserekkel foglalkoztam. A házban 6 gondozottal ismerkedtem meg. Volt közöttük autista, értelmileg akadályozott, demens. Mind a hatan bellopták magukat a szívembe, még ha néhányuk nem is tudott beszélni, de a felcsillanó örömöt az arcukon anyukájuk láttán, vagy a szomorúságot és a mókásságot így is engedni látták a körülöttük lévők számára.
Az étkezések során mindig gyertyát gyújtottunk és énekeltünk az étkezések előtt. Számomra ez teljesen új volt. A családomban sosem volt ez szokás, mert nem vagyunk vallásosak. Azonban kint a gondozottakkal és kollégákkal együtt távol az otthonomtól mégis mindig ünnepi és otthonos érzés járt át. A házban lévő eleinte furcsa szokásokat olyannyira megszoktam, hogy szinte belém ivódtak: a pénteki halas ebéd, a vasárnapi házi zsömle és a tojáskrém, a szombati nagytakarítás palacsinával megspékelve reggelire és ebédre és a pénteki moziest. Még a színjelzett takarítós üvegek is olyannyira belém ivótak, hogy hazaérve kicsit hiányzik a dolgok ilyen szintű rendezettsége. A kék volt az általános területekre, a zöld a konyhára, a piros a fürdőkre, a sárga pedig a kisebb balesetekre.
Az egész hely olyan volt, mint egy kis falu a tengerparton. Volt farm tele fóliákkal, üvegházakkal, malacokkal, tehenekkel és csirkékkel. Volt egy kis kápolna és körülötte temető. A gondozottak voltak a lakók. Volt mosoda, játszótér, iskola, egy napköziszerű intézmény. Az önkéntesek voltak a tinik, akik néha bajt okoztak, buliztak és szilveszterkor egy brazil szokás miatt lementek ugrálni a jéghideg tengerben.
Eme kis falu számomra legkedvesebb tagjai az önkéntesek voltak, akik az ott töltött 8 hónap alatt nemcsak a lakótársaim voltak, hanem a barátaim is. Ott voltunk egymásnak támogattuk egymást a könyebb és nehezebb helyzetek során is, amikor legszívesebben elbujtunk volna egy barlangban egy forró csokival, egy párnával, takaróval és valami sorozattal. Életben tartottuk egymást. Néha lelki támogatással, néha kajával, ha valaki lusta volt főzni.
A barátságok által egymás életébe és egymás kultúrájába is betekintést kaphattunk. Néhányan csináltak brazil vacsorát, olasz vacsorát és a szülinapomkor egy másik magyar volt önkéntessel mi is készítettünk magyar vacsorát a többiek számára.
Számunkra a megvalósítás kissé viccesen alakult, ugyanis egy ponton mindketten hazatelefonáltunk a családunknak segítségért egy-egy fogás elkészítése miatt. A szülinapi vacsorán mindenkinek ízlettek a magyar fogások. Meglepő módon az est végére egy magyar szót kiválóan tudott kiejteni szinte mindenki. Azt a szót, hogy "krumpli".
Az utazás, illetve a kaland végeztével rengeteg új emlékkel, új barátságokkal gazdagodtam, amelyek sokat hozzátettek ahhoz, aki ma vagyok. A kint töltött idő alatt lehetőségem volt a saját életemet is átgondolni, más szemszögből látni és kicsit feszegetni a határaimat. A 8 hónap minden pillanatát élveztem és biztosra veszem, hogy még vissza fogok menni meglátogatni az önkénteseket, kollégákat és az ott élő gondozottakat.
Anna Ilona
A programot az Camphill Community Glencraig koordinálta.