Arts Lab 6.0 - a művészet és a közösség ereje

Tavaly márciusban jelentkeztem egy hosszú távú ESC projektre. Végzős évem végén jártam középiskolában, közeledett az  érettségi, de engem a kreatív alkotás mindig jobban vonzott, mint a tanulás. Így, az ESC portált böngészve találtam rá az Arts Lab 6.0 nevű projektre Romániában, amit a Super Tineri ASIRYS nevű szervezet hozott létre. Akkor még nem sejtettem, hogy az "Űrlap beküldése", majd az "Elfogadom" gombra kattintva mennyi életre szóló élményt fogok szerezni,
mennyit fogok tanulni és fejlődni.

Tavaly szeptemberben felültem a buszra, ami elvitt egy ismeretlen országba, egy ismeretlen városba, ahol ismeretlen nyelvet beszélnek. Féltem, izgultam, nehéz volt a bőröndöm és a táskám, ahogy cipeltem - máig élénkén él az emlékezetemben az utazás napja. Ahogy leszálltam Târgu Frumos-ban, egy kis városban Románia keleti részén, a fejemben csak az a gondolat keringett: "Jaj, mi lesz velem?"

De hamarosan minden negatív érzés elpárolgott bennem, ahogy megérkeztem a házba, ami a következő 7 hónapban az otthonom volt. Ezzel azonban nem voltam egyedül, hiszen rajtam kívül még 14 önkéntestársammal osztottuk meg a házat. Egy igazán nemzetközi háztartás született meg, lakói Örményországból, Franciaországból, Egyiptomból, Törökországból, Szíriából, Romániából, Marokkóból, Csehországból, Algériából, Lettországból és Magyarországról jöttek. A projekt elején aggódtam, milyen lesz ilyen sok emberrel együtt lakni hosszú időn át, de ahogy megismertem a többieket megnyugodtam – nem lesz az együttéléssel baj, hiszen a különbségeink ellenére mind rokonlelkek vagyunk. Nem tartott sokáig, mire szorosan kötődtünk egymáshoz, megismertük egymást és összehangolva tudtunk együtt élni és dolgozni. Mind kreatív emberek voltunk különböző területeken és sokat tanultunk egymástól nem csak a munka területén, de személyes tereken is.

De miért éppen művészet? Önkéntestársaimmal a hatodik generációja vagyunk az Arts Lab projektnek, amit a koordinátorunk, Mihaela Diana Podairu vezetésével dolgozott ki a Super Tineri ASIRYS. A cél az, hogy a művészet segítségével, a kultúra megőrzésével hozzuk össze a közösséget és Târgu Frumos-ból, ahogy a neve is mutatja, egy szép, virágzó kulturális város legyen. Ennek elérésének érdekében a sok év során összegyűlt tapasztalatok alapján a szervezet kidolgozott egy módszertant: az alternatív múzeumokat, ami köré a mi projektünk és programunk épült. Először gyűjtést végeztünk, meglátogattunk múzeumokat, beszélgettünk helyiekkel az adott témáról. Ezután többnapos művészettel kapcsolatos workshopokat tartottunk helyi iskolákban, amin a diákok részt vehettek és megtanulhattak egy új készséget, miközben tanultak is az adott témáról. Az ezt követő héten minden önkéntes művész lehetőséget kapott elkészíteni a saját, témának megfelelő alkotását.

A fiatalok és az önkéntesek így elkészült műveiből kiállítást szerveztünk, és a kiállításokkal sokszor elutaztunk több helyszínre is. Az egyik legfontosabb aspektusa egy-egy kiállításnak az volt, hogy a látogatók interaktív módon fogadják be a műveket, hiszen ez elősegíti a tanulást és az információ nagyobb eséllyel ragad meg. A kiállításaink így egyáltalán nem csendes, elegáns események voltak, épp az ellentétje. Beszélgettünk a vendégekkel a műveinkről, hogy mit is jelentenek, milyen részletet
dolgoznak fel, valamint gyakran maguk a látogatók is kipróbálhatták magukat a művészetben. Az efféle élményekkel teli tanulás volt az, ami miatt sok visszatérő látogatónk volt és sok iskola örömmel fogadott minket. Legvégül, az így összegyűlt sok generáció műveinek 2028-ra állandó múzeumokat fogunk nyitni Târgu Frumos-ban, amik központi részévé fognak válni a kulturális és közösségi életnek a városban.

A projekt jelenleg négy témát dolgoz fel ezzel a módszerrel:

1, JEMOM – Jewish Memorial Open-air Museum
2, MAF – Muzeul Alternative de Folclore
3, MARr – Muzeul Alternative de Rromanes
4, Cucuteni Alternativ

JEMOM egy olyan kezdeményezés, melynek célja a Târgu Frumos-ban lévő elhanyagolt, elgazosodott zsidó temető felújítása és egy közösségi tér létrehozása a területén, ami teret adhat oktatói jellegű eseményeknek, kiállításoknak. Ezen felül a sírok katalogizálása, lefordítása is folyamatban van annak érdekében, hogy hozzátartozók esetleg megtalálhassák őseik sírját. Ebben az évben elkezdtünk az elburjánzott növényzettől megszabadulni, 3D-szkenneltünk sírköveket és egy weblapot is csináltunk a
módszertanban leírtak mellett.

MAF a román hagyományokat és szokásokat megőrző alternatív múzeum, különös tekintettel Iași megye örökségére. Sok múzeumba látogattunk el és több hagyományőrző eseményen is részt vettünk a projekt alatt, köztük a "Folcloristica" nevű fesztiválon is. Megfigyeltem, hogy az emberek milyen büszkék a kulturális identitásukra, és hogy ma is előszeretettel gyakorolják a régi idők népszokásait.

MARr célja a roma identitás megőrzése és a színes kultúrájuk, valamint az évszázadokkal visszanyúló történelmük megismertetése az emberekkel. Ez a népcsoport Európa-szerte jelen van, azonban valamennyi országban a hátrányos megkülönböztetés áldozatai, és az efféle bánásmód kíséri végig őket a történelmük során. Foglalkozásainkon bíztatjuk a résztvevő fiatalokat a nyitottságra és az elfogadásra, hiszen mindannyian emberek vagyunk. Törekszünk arra, hogy minél többen vegyenek részt a befogadást segítő programjainkon a roma közösségből, azonban ezt nehéz elérni, mivel sokan
elzárkózódnak azoktól, akik segítséget nyújtanának. A bizalom kiépítése hosszú folyamat, amit mi önkéntesek úgy próbálunk elősegíteni, hogy a kultúrájuk diverzitását bemutató workshopok, műveket készítünk.

Cucuteni Alternativ egy olyan neolitikus civilizáció kultúrájával foglalkozik, ami a mai Románia és Ukrajna területén volt jelen. A régióban, ahol a projektem volt, sok műalkotást tártak fel, ami ehhez, hivatalos nevén Cucuteni-Tripolje kultúrához tartoztak: főként fazekasművészetük és bálványszobraik maradtak ránk, amiken felfedezhető a gazdag szimbólumrendszerük is. Ma még ugyan nem tudjuk, hogy miért, de az tény, hogy házaikat időnként porig égették és úgy véljük, szándékosan. Ugyan ezt a
civilizációt még sok rejtély fedi, a célunk az, hogy minél több fiatal megismerje ezt a gazdag kultúrát – hiszen azon a földön élnek, amin egykor ez az ősi nép.

Mindegyik múzeumnak meg van a maga célja és üzenete, de mind egy esernyő alá tartoztak: a kultúra és a művészet közösségösszekovácsoló ereje. 

Ha ki kéne emelnem egy készséget, ami a projekt alatt a legtöbbet fejlődött az én esetemben, az az alkalmazkodás – a munkában és személyes téren egyaránt. Sokszor kerültem olyan helyzetbe egy workshop alatt, hogy a helyszínen kellett módosítanom azon, hogy pontosan mi is lesz a feladat. Van, hogy nem kaptunk elég asztalt, széket, teret ahhoz, hogy az ötletemet úgy valósítsam meg, ahogy elterveztem. Ilyenkor gyorsan kellett gondolkodnom, felmérnem a helyzetet és megoldásra jutnom. 

Az elején persze ez nem ment olyan jól, de minél több workshopot csináltam és rutint szereztem, annál jobban ment a tervezés és a megvalósítás is. Újdonság volt számomra gyerekekkel foglalkozni is, illetve sok esetben olyan fiatalokkal dolgoztam együtt, akik csak 1-2 évvel voltak fiatalabbak nálam. Megtalálni a közös hangot és az egyensúlyt egy-egy adott korcsoporttal nem volt az erősségem, de helyzettől függően megtanultam, hogyan kezeljem a felmerülő problémákat. Továbbá, sok mindent megtudtam a világról és az emberekről. A projekt kiszakított a buborékból, amiben eddig éltem, és igazán láthattam hogyan élnek tőlem különböző emberek: hogyan befolyásolja a kultúra a személyiséget és határozottan tanultabb ember lettem ennek a 7 hónapnak köszönhetően. Együtt élni 14 emberrel sokszor frusztráló volt, de a legjobb része is a projektnek.

Minden konyhai beszélgetés egy kis ablakot nyitott meg és betekintést nyerhettem idegen országokba és kultúrákba – de nem a filmekben idealizált változatukat, hanem a valódi életet láthattam.

A projekt alatt többet tanultam magamról, a világról és másokról, mint eddig valaha. Nehéz volt meghozni a döntést, hogy részt vegyek – ijesztő gondolat volt hátrahagyni a családomat, barátokat, ismerős városokat, ismerős kultúrát. Nem tudtam, vajon tényleg jó döntés lesz-e, de ma már igen: teljes mértékben megérte, és örülök, hogy részt vehettem. Új barátokkal és olyan élményekkel gazdagodtam, amiket lehetetlen lenne bepótolni, ha itthon maradtam volna.