Az Olasz Meló – Nagymama, ha nem most akkor mikor?

-Drága kisunokám, miért nem kezdesz el végre egzisztenciát építeni? Miért kell neked folyton menned?

Nagymamám örökkön bíztató szavaival a vállamon vágtam bele az egy éves Genovai ESC projectembe, hogy nehézsorsú gyermekeknek biztosítsak délutáni programokat egy olasz centerben (Associazione La Comunità - Cooperativa sociale). Menekülvén a kapitalista életmódomtól, azt akartam érezni, hogy amit teszek annak nyomatéka és pozitív hatása van a környezetemre és nem csak egy üzletembernek gyarapitom a vagyonát .

24 évesen, 2 diploma, több hónapos covid-karantén és megszámlálhatatlan éjszakai műszak után arra jutottam, hogy változásra volt szükségem: Olaszországra. Meguntam kiégettnek lenni a mindenapoktól és elakartam tévedni kacskaringós utcákon pisztáciakrémes croisssonokat majszolván macskaköves focimeccsekre tartva. Ami Januári kiköltözésemmel meg is történt.

Genova Helyi Szemmel

Nos, itt mindenki kiteregeti a szennyesét, szó szerint. Emellett Genova Európa egyik legnagyobb kikötővárosa, ami annyit jelent, hogy a túristák mellett rengetek patkányt vonz. Így, ha piknikezni tervezel résen kell lenned, hisz lentről patkány fentről sirály támadhat gondosan csomagolt elemózsiádra, gyomrod örök korgására ítélve.

Genova eklektikusan lerobbant épületei több mint 50 palotát és templomot valamint Columbus szülőházát is rejthetik. Így érdemes leskelődnöd minden ablakokon keresztül. A Genovaiak büszkesége a zöld pestó, amit minden szósszal szemben előnyben részesítenek. Itt érdemes megemlítenem a scarpetta kifejezést, ami annyit tesz olaszul, kis kenyér-cipőcske. Ezzel az eszközzel kötelességed kipucolni a pesztómaradványokat a tányérodról. Emellett minden hét minden napján este hattól lehetőséged van az úgynevezett Aperitivora, ami egy ital megvásárlásával járó focaccia és más olasz finomságok felhozatalát jelenti (bármiféle exta díj felszámolása nélkül). A legbecsesebb hely itt számomra az erdők által karbantartott agrár turisztikai étterem, ahol egy helyi család óriási mosollyal és rengeteg szeretettel kostóltatja meg veled Genova igazi ízeit. Azonban egy város az az abban elő emberektől, legfőképp gyerekektől lesz igazán különleges, akikről az írásom szólni fog.

Olaszokról és a Projectemről

Tapasztalatom szerint ha önkénteskedni szeretnél érdemesebb télből nyárba, mintsem nyárból télbe kezdened a projected. Hisz napról napra az idő szebbé válik, megemelvén a hangulatod minőségét. Éppen ezért, én januárban kezdtem meg a 11 hónapos projectem. Amikor megérkeztem Genovába a többi ott élő önkéntes fogadott a Piazza Principe vonatállomáson. Így már az első pillanattól kezdve odaillő egyednek éreztem magam. Sőt, még nagymamákat megszégyenítő lasagnéval is vártak, ami egy hosszú utazás után többet ért mint egy ölelés. Az egy évre szóló Genovai szövetségünk 1 szlovák, 5 spanyol, 1 angol, 2 francia, 1 görög, 1 latviai, 2 portugál és 1 svájci önkéntesből állt.

Érkezésem másodnapján megismerkedtem a fogadó szervezetemmel, akiknél az elmúlt évemet töltöttem. Ők bemutattak minket egymásnak a gyerekekkel, akik mindennapjaim fénypontjai, valamint tanítói lettek... úgy, hogy hónapokig nem is értettem mit mondanak. A feladatom körébe tartozott a főzés (ami többnyire tészta forralásból állt), tanítás, játszás, programszervezés valamint kreatív foglalkoztatás a délutánok folyamán.

Mivel nem beszéltem olaszul, a gyerekek pedig angolul, muszáj volt kreatívnak lennem a testbeszédemmel, a mimikámmal valamint a hangsúlyozásommal; emmellett állandóan megfigyeltem a gyerekek gesztusait, reflexeit és szavajárásuk. Ez volt a mi közös türelemjátékunk az olasz nyelv és a gyerekek között. A nyelv hiánya óriási akadály volt számomra, azonban lehetőséget adott olyan dolgok észrevételére amik elkerülték a pedagógusaik figyelmét. Például, az érintés valamint a folyamatos kiegyensúlyozottság fontossága, hogy a sokszor felbőszült csemeték biztonságban érezzék magukat mellettünk.

Emlékszem a gyerekek minden áron azt akarták, hogy ismételjem meg az összes kifejezést amit mondanak. Ez bizony nem egy huncutságmentes övezet, de belementem egy kikötéssel: 'ha leírjátok nekem az összes szülők és pedagógusok által NEM támogatott sokszor indulattal felspékelt kifejezést benne vagyok,' mondtam. Ők ezt elfogadták és a legnagyobb kacajok között megtették. Így biztonságban, vaffanculo mentesen tudtam ismételni utánuk az olasz nyelvtörőiket. Az első olasz szó amit megtanítottak az a casino volt, ami azt jelenti káosz. Tökéletesebb kifejezest nem is kívánhattam volna. A casino mindennapjaink karbantartójává vált, amiben virágoztunk. Erre jó példa a pontosan végrehajtott késés folyamata -> A megbeszélt találkozóhoz hozzá kell adnod a lassú szürcsölésű espressó ivást és a 20 perc extra időigényt a napi mamma miákra. Tehát a kilenc órás időpontra csak 9,15-9,40 között érdemes érkezned.

A projectem elején csak angolt tudtam tanítani a gyerekeknek. 6 hónap után azonban már tudtam segíteni a harmadik osztályos földrajzban, második osztályos történelemben és amire kiváltképp büszke vagyok a hatodik osztályos aritmetikában. Nagyon érdekes volt látni, hogy mi a tananyag egy külföldi iskolában. Például az olaszok teljesen máshogy szoroznak, mint mi, magyarok aminek a logikáját mai napig összezavarónak találom. Ilyen matematikai próbatéltelkor jön jól a többi önkéntes támogatása, akik szintém hat különböző mód ertelmezik az olasz feladványokat, így kevesbé érzed magad legyőzve egy 9 évessel szemben. Eleinte a kezdetleges olaszom miatt sokszor előfordult, hogy nem tudtam kiállni magamért a tamadó gyermekszáj megjegyzésekkel szemben. Mint peldául a számonkérés, hogy miért nem értek mindent olaszul ... Hol is kezdjem ...

A projectem előrehaladtával több felelősséget és bizalmat kaptam a gyerekektől, ami kitartóbbá tett. Az egyik legnagyobb mérföldkövet akkor értem el amikor a csibész Antonió, azt mondta, hogy én vagyok az egyetlen női oktató akit nem ölne meg ... Tehát fontos volt megtanulnom, hogy arra fókuszáljak amire érdemes, ez pedig (a túlélés), a gyerekek jól-léte, és a folytonos jelenlétem volt, büszkeség ide vagy oda. Az ott létem hatásával a projectem utolsó napján szembesültem, amikor ölelések és könnyek közepette elbúcsúztunk egymástól. Ekkor minden nehézségem megtérült, csak türelmesnek kellett lennem. Megérte? Antonió életben tartott, szóval minden bizonnyal!

Lea