Beszámoló a Francia-Alpokból

Az év elején már tűkön ültem hogy mit fog nekem hozni ez az új év, azt már tudtam hogy önkénteskedni fogok az ESC program keretein belül, de a projektemet még nem találtam meg. Nem kellett rá sokat várnom, február elején már Franciaországban találtam magam egy parányi hegyi tanyán úgynevezett "hameau"-ban, az Alpok hegyei között.

A projekt leírást újra és újra elolvasva kíváncsian vártam hogy mi fog rám várni, ugyanakkor szándékosan nem akartam magam esetleg hamis elvárásokkal eltölteni vagy éppen ködös elképzelésekkel megtéveszteni, így megpróbáltam a lehető legtisztább lappal megérkezni.

Az érkezésem mai napig nem felejtem el. A mentorom és a többi önkéntes várt a vasútállomáson és már a faluig vezető autóút alatt tudtam hogy a csapatba való beilleszkedéssel nem lesz gondom. Ez fontos volt hiszen egy nagyon kis faluban laktam ahol csak egy maroknyi ember van, akivel nap mint nap találkozom. Ők a többi önkéntes illetve a szervezet dolgozói, akik ott laknak velünk a "terepen".

Na de mit is kerestem én itt pontosan? Vaunières, az úgynevezett hameau ahol az önkéntes projektem töltöttem a Villages des Jeunes nevű szervezethez tartozik. A 60-as évek óta a kezükbe vették ezt a pár házból álló falut, és azóta folyamatosan jönnek ide fiatalok a világ minden tájáról azért hogy közösen építsék tovább ezt a helyet miközben megismerik a nyelvet, egymást, a francia kultúrát, a helyieket, nem mellesleg segíteni tudnak olyan fiatalokon vagy tinédzsereken akik rossz körülmények között élnek és problémákkal küszködnek. Kipróbálhatják magukat és megtanulhatnak új dolgokat a nem formális edukáció útján, egymástól tanulva. A kétkezi munka által pedig egy teljesen más szemmel is látható siker élményben lehet részük.

Ide tartozom én is. Így sikerült megtanulnom közel 7 hónap alatt franciául teljesen nonformális úton, részben önszorgalomból a saját tanulási módszerekkel illetve az internet segítségével, részben pedig a natív környezet adta rengeteg lehetőség kihasználásával. Építettem éjjeli szekrényt a műhelyben, megjavítottam rengeteg dolgot, vakoltam illetve faragtam méta ütőt, kerékpárt szereltem. Egy kedves öreg hölgy akinek volt saját Crêperie-je (avagy palacsintázó), megtanította nekünk hogyan kell a tradicionális módon a francia crêpes-t (palacsintát) sütni. Ezen felbuzdulva egy önkéntes társammal a tavaszi időszakban csütörtökönként a piacon kamatoztatva a tudást sütöttünk palacsintát a helyieknek, reklámozva kicsit a falu tevékenységét. Nyáron megtanultam hogyan kell igazi kovászos kenyeret sütni a fatüzelésű kemencében így esett hogy minden kedden kihasználva a pizza est miatti már felfűtött kemencét, bekerültek az én kenyérnövendékeim is a forró kőre.

Júliustól követően hirtelen nagyon nagyra növekedett a falu létszáma ugyanis különböző csoportok illetve táborok fogadó helyéül szolgált a falu. Ezalatt az idő alatt sokféle emberrel találkoztam és rengeteget tudtam tanulni tőlük. Egy-két csoporttal még a métát is sikerült megismertetni, amiről aztán kiderült hogy ennek a játéknak van egy francia megfelelője is.

Amikor épp nem a faluban voltam akkor lehetőségem nyílt megismerni és kiélvezni a hegyek és a környék biztosította rengeteg lehetőséget. Felfedeztem a Devoluy hegységet , feljutottam a l'Obiou csúcsára és az Écrins nemzeti parkban is megfordultam. Sokat túráztam a környéken, valamint megtanultam hogyan kell falat mászni kötéllel, beülővel és a többi biztosító felszereléssel. A túrák alatt mondhatni szerelembe estem ezzel a tájjal hiszen előtte erre nem volt lehetőségem itthon.
Az egyik önkéntes jóvoltából a családi házuk kertjében egy francia előadó koncertjét élvezhettem. Fürödtem a Drôme folyó jéghideg vizében, ULM-el repülhettem a környék felett és még sok más amit soha nem fogok elfelejteni. Hálás vagyok ezért az élményért és az emberekért akiket lehetőségem nyílt megismerni.