Egy év az International Sport and Culture Association projektben – Személyes élmények
Az elmúlt egy évem önkéntesként az International Sport and Culture Association (ISCA) csapatában hihetetlenül gazdag és inspiráló élményekkel telt. Amikor Koppenhágába érkeztem, izgatottan vártam, milyen lesz egy nemzetközi környezetben dolgozni, és milyen projekteken vehetek részt.
Az év során kisebb workshopokon, közösségi eseményeken és ifjúsági programokon is részt vettem, amelyek során közvetlenül láthattam a programok társadalmi hatását és azt, hogy mennyire képesek a sport és kultúra összekapcsolni az embereket.
Az ISCA lehetőséget adott arra, hogy több országba utazzak a projektek miatt. Minden utazás új élmény volt: új kultúrák, új emberek, új gondolkodásmódok. Sokat tanultam az alkalmazkodásról, a nyitottságról, és arról, hogy a különböző háttérrel
rendelkező emberekkel való együttműködés milyen inspiráló lehet.
Ez az év tele volt kihívásokkal, de minden kihívás lehetőség volt a tanulásra. Amikor Dániába költöztem, hamar szembesültem azzal, hogy a mindennapi élet és a munkahelyi kultúra sok szempontból eltér attól, amit korábban megszoktam. A dánok közvetlensége, őszinte és sokszor nagyon egyenes kommunikációja eleinte szokatlan volt számomra, ahogy a "hygge" életérzés is, amely a nyugodt, kiegyensúlyozott pillanatok megélésére épül. Időbe telt megszokni a hosszú, sötét téli napokat, illetve azt, hogy a legtöbb bolt és étterem korábban bezár, mint amit más országokban tapasztaltam. Ezek a különbségek azonban fokozatosan már nem akadályt, hanem lehetőséget jelentettek számomra: megtanultam rugalmasabban alkalmazkodni, tudatosan keresni a közösségi élményeket és értékelni a kisebb mindennapi örömöket. Végül a kezdeti kulturális sokk hozzájárult ahhoz, hogy nyitottabbá váljak, és mélyebben megértsem a dán életmód értékeit.
Az önkéntesség alatt nemcsak szakmai, hanem baráti kapcsolatokat is szereztem. A különböző országokból érkező kollégákkal és önkéntesekkel együtt dolgozva rengeteget tanultam más szempontokról és mentalitásokról. A közös munka mellett sok közös programban is részt vettünk – városnézések, közös vacsorák vagy éppen sportesemények. Ezek az élmények nemcsak színesítették a mindennapokat, hanem tartós barátságokat is hoztak.
A dán fővárosban élni önmagában is élmény volt. Megszerettem a kerékpáros közlekedést, ami sokkal kényelmesebbé és környezetbarátabbá tette a mindennapokat. Eleinte kihívást jelentett a magasabb árakhoz való alkalmazkodás, de megtanultam tudatosabban bánni a pénzzel, és felfedeztem számos ingyenes kulturális programot, parkot és közösségi eseményt. A város nyugodt, mégis pezsgő atmoszférája sokszor segített abban, hogy energiát merítsek a mindennapokhoz.
Bár a dánok kiválóan beszélnek angolul, időnként kihívást jelentett, hogy nem értettem minden helyi feliratot vagy beszélgetést. Ez motivált arra, hogy néhány alapvető dán kifejezést megtanuljak, ami nemcsak a hétköznapokat könnyítette meg, hanem mosolyt is csalt a helyiek arcára. Ez a nyitottság és törekvés a beilleszkedésre sokszor segített abban, hogy jobban otthon érezzem magam.
Az önkéntesség során megtanultam türelmesebbnek és nyitottabbnak lenni – önmagammal és másokkal szemben is. Megértettem, hogy a komfortzónából való kilépés nem mindig könnyű, de mindig megéri: minden új helyzet, minden kulturális
különbség és minden kihívás hozzájárult ahhoz, hogy magabiztosabb és önállóbb legyek.
