Egy év ESC program Bolognában

2022.01.16

Eddigi életemben, ha időm és pénzem engedte általában Olaszországot választottam nyaralásom helyszínéül. Rajongok az olasz történelemért kultúráért, na meg persze az olasz konyháért. Ugyanakkor minden egyes alkalommal mikor véget ért a nyaralásom egy kielégíthetetlennek tűnő vágy maradt bennem: milyen lehet itt élni? Ez volt az a kérdés, ami bennem előre lendítette, hogy belefogjak az ESC projektembe, és végre megismerhessem Európának azt a részét, amire a leginkább kíváncsi voltam.

Természetesen fel sem merült, hogy másik országban keressek projektet, így a kutatás egyedüli "nehézsége" az volt, hogy megtaláljam a számomra legmegnyerőbb helyszínt és az érdeklődésemnek leginkább megfelelő feladatkört. Be kellett látnom, hogy már ez a keresési folyamat is magával ragadó volt. Kellemes és hasznos időtöltésnek bizonyult a kereső munka, hiszen rátaláltam a YouNet nevezetű szervezetre, Bolognában, ahova pont nekem megfelelő szerepkörbe kerestek önkéntest. Bolognában márt jártam ezelőtt négy évvel és így tudtam, hogy az egyik legfantasztikusabb olasz várost sikerült kiválasztani átmeneti otthonomul.

Ott tartózkodásom alatt kiderült, hogy Bologna valószínűleg, legalábbis Rómától északra, a legjobb olasz város. Viszonylag nagy és változatos adottságokkal rendelkezik, gyönyörű szép, nincs sok turista, és csupa kedves, barátságos emberrel van tele. Nem is kell talán többet mondani Bolognáról, mint amit a három beceneve sugall: citta dotta, citta grossa, citta rossa (a tanult város, a kövér város, a vörös város). A szinte csak diákokból álló lakosságnak köszönhetően minden támogatva van, ami kreatív, közösségteremtő és fiatalos. A történelmi belváros tele van jobbnál jobb éttermekkel, szendvicsezőkkel, és egyéb olasz finomságokat kínáló kis üzlethelyiségekkel. A történelmi belváros maga pedig egységes vörösessárgás épületekből áll, illetve Bologna híresen baloldali vezetésű, és e kettő tulajdonságáról kapta a vörös nevet is. Egyszóval egy huszonéves fiatalember számára egy városméretű elvarázsolt kastély. 

A szervezetem működésével és programjaival teljesen beleilleszkedett a város áramlásába és hozzá tudott adni annak hétköznapi értékeihez. A projektem során rendszeresen szerveztünk más európai országokból Bolognába továbbképzésre érkező tanár csoportoknak városnéző túrákat. Személyes projektem Bologna kortárt kiállítótereit végig járni művészetre kíváncsi emberekkel. Angol és olasz nyelvi tandemekben meghitt, barátságos módon nyelvet tanulni és tanítani. Ezen felül pedig rendszeresen kellett vagy a régióról vagy a városról szóló szöveget írni, szerkeszteni, vagy meglévő írásokat weboldalakon összerendezni. Összeségében a fogadó szervezetem sokoldalú feladatkört bízott rám és ennek köszönhetően viszonylag változatos készségekre tettem szert. A szervezeten keresztül megismert emberekkel, gondolok itt a többi önkéntesre, a buddy programban résztvevőkre, és az olasztanárokra, nagyon összetartó csapatot sikerólt kiépítenünk, ami azért volt külön csodálatos, mert az egyik fele egy nemzetközi önkéntes bagázs volt a másik meg helyi, bolognai sarcokból állt. Így sikerült nagyon hamar, az amúgy is elképesztően befogadó Bolognában otthonosan mozognom és odavalónak éreznem magam, ami önmagába véve már egy egyszerre kalandos és megnyugtató érzés. 

Annak ellenére, hogy személyes okokból tíz hónapra kellett lerövidítenem a projektemet, illetve a világjárvány is rátett egy jó nagy lapáttal, óriási hálát érzek az egész önkétességemmel kapcsolatban. kizárólag segítőkészséggel, kompromisszum készséggel. és barátsággal találkoztam. Mindezt Európa egyik legfiatalosabb legbefogadóbb helyén, Bolognában tudott velem megtörténni és ez engem nagyon boldoggá tesz. 

Grazie mille Bologna! Grazie mille ESC! Ci vediamo a presto! 

Ádám