Élet Eisbjerhus-ban, mint ESC önkéntes

Norre Aaby

Augusztusban érkeztem Norre Aaby-be, ami egy kis pici falu Dánia Fyn nevű szigetén, ami a Németországgal szomszédos Jylland és a "koppenhágai sziget" között fekszik. A falu egyébként kb. félóra vonatútra van Odense-től, ami a legközelebbi nagyváros. Biciklivel pedig ugyan ennyi idő a legközelebbi tengerpart, ami számomra az egyik legvonzóbb tulajdonsága volt. Talán szeptember végén volt az utolsó olyan hétvége, amikor elbicajoztam a tengerhez, utána már túl hidegnek és főleg szelesnek találtam ehhez az időt.

Falu alatt egyébként nem egy ilyen helyes kis rusztikus vidéki idillt kell elképzelni. Nagyjából ugyan olyan, mint egy kisváros, azzal a különbséggel, hogy sokkal kevesebb a ház, és csak 3 szupermarket van. Norre Aaby amúgy arról híres, hogy található ott 4 vagy 5 efterskole (ez a neve a dán bentlakásos iskoláknak), és itt készítik a 2018-as FoodExpo szerint az ország legfinomabb "romkugler" (csokis golyó) bonbonját. 

Eisbjerghus Efterskole

Az efterskole egy Dániában egyedülálló koncepciójú, bentlakásos iskola, ahova 9. és 10. osztályos diákok jelentkezhetnek, általában egy évre. Kb. 260 ilyen iskola van jelenleg az országban, és a legtöbbjük egy sajátos tematika köré épül. Van olyan, ahol a sport, a tánc, a művészetek, vagy épp természettudományok, esetleg mezőgazdaság áll a fókuszban. Az efterskole-k különböző méretűek, a miénk 120 diákot fogadott egy évre, de van olyan is, ahol 800-an tanulnak egyszerre. Annak az iskolának, ahol az én programom volt, a nemzetközi kapcsolatok és az utazás volt a profilja. Ez azt jelenti, hogy néhány kötelező tantárgy (matematika, dán, biológia) mellett az órák eköré a téma köré csoportosulnak, és főleg kulturális különbségekkel foglalkoznak. Ezen kívül különböző nyelveken is tanulhatnak, pl. kínai, japán, német, francia. De talán a legnagyobb előnye, ami miatt ezt az iskolát választják a diákok, az az utazás. Minden évben elviszik az diákokat egy közös osztálykirándulás jellegű útra Berlinbe, a különböző osztályok (kb 20 fő) pedig egyenként vesznek részt 1-1 külföldi kiránduláson. A jelenlegi úticélok egyébként Magyarország, Spanyolország, Japán, Korea, Kína, India. A kirándulások ideje alatt a diákok fogadó családoknál vannak elszállásolva.

Az efterskole-knak egyébként nagy előnyük és céljuk - és sokan ezért is akarnak ilyen helyen tölteni egy évet -, hogy elsősorban a szociális képességeit fejlesszék a diákoknak. Egy ilyen iskolában a diákok tényleg úgy érzik, hogy egy összetartó közösség részei. Ezt szolgálják pl. a közös étkezések, a reggeli utáni "assembly"-k (amikor 30 percben összegyűlik az összes diák 1-1 tanárral, közösen énekelnek, megnézik együtt az aznapi híreket stb.), valamint a vacsora utáni különböző és változatos, szabadon válaasztott programok, amiken a diákok részt vehetnek, ha akarnak. Ezeket a tanárok szervezik, a lehetőségek között van a jógázás, filmvetítés, társasjátékozás, süti dekorálás, meseolvasás, gitároktatás, kézműves foglalkozások, vita klub, karácsonyfadísz készítés stb.

A hétvégéket a diákok maguk döntik el, hogy az iskolában töltik, vagy pedig hazamennek. Ilyenkor is szerveznek nekik a tanárok programokat, attól függően, hogy hányan maradnak hétvégére az iskolában. Ahogy megállapítottam, a legnépszerűbbek a karaoke és a közös filmnézések voltak :D

Önkéntesként Eisbjerghusban

Az itt tanuló diákok mindegyike dán, vagy külföldön élő, de dánul beszélő/dán családból érkező tinédzser. Az iskola profiljába belevágó, nemzetközi atmoszféra megteremtését pedig 2 külföldi önkéntes felvételével is támogatják. Én egy francia fiúval kerültem egyszerre az iskolába. Bentlakásos iskola révén, a diákokhoz hasonlóan mi is az iskolában laktunk, természetesen mi az épület egy másik részében. Egy kis apartman volt kialakítva, amihez tartozott két hálószoba, egy fürdő, egy mosdó, egy kis nappali, valamint a tanárival közös kis konyha.

Mi is részt vettünk az iskola életében és mindennapjaiban. Heti néhány órát a konyhában segítettünk - egyébként minden nap 4-5 diák is be volt osztva konyhai műszakra, ezzel is erősítve azt a nézetet, hogy minden itt dolgozó és tanuló az iskolai közösségnek egyformán a része.

Az önkéntesek feladata alapvetően 2 részből áll: az egyik az angol és a kulturális hátterű tanórákon tanársegédként való közreműködés, a másik pedig a tanórákon kívüli közös programokon való részvétel. Ahogy már írtam, nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy erősítsék a közösséghez való tartozás érzését. Szinte minden héten volt legalább egy nap, amikor elmaradt a tanítás, hogy valami rendkívüli, különleges eseményt szervezzenek. Ilyen volt többek között a sportnap; az iskola alapításának az évfordulója; nyílt hétvége, amikor korábbi évek diákjait hívták meg, hogy töltsenek ott újra pár napot; karácsonyi kirándulás Flensburgba; közös korcsolyázás, stb. Az én személyes kedvencem az volt, amikor az egyik közeli tengerparti kempingbe mentünk. Napközben a diákok csoportokra osztva sétáltak el az iskolától a kempingig. Az odafelé vezető úton a tanárok különböző állomásokat állítottak fel, ahol a diákoknak különféle vicces kihívásokat kellett teljesíteniük. A kempingbe megérkezve felvertük a sátrakat, a délután hátralévő részét a tengerparton töltöttük, este pedig közösen megvacsoráztunk és énekeltünk.

A program nagyon jó lehetőséget nyújtott arra, hogy betekintést szerezzek a magyartól teljesen eltérő dán oktatási rendszerbe. Az iskolában, "együtt élve" a diákokkal képet kaptam a jelenlegi társadalmi trendekről és gondolkozásmódról. A szabad hétvégéimet pedig általában arra szántam, hogy utazzak az országon belül és megismerjem a Dánia változatos kultúráját és tájait az ország különböző részein.  

Réka