“Engedd, hogy csináljam és megértem.”

Hallo, ich heiße Orsi und ich bin 23 Jahre alt. – Körülbelül ennyit tudtam németül, mikor 2022 szeptemberében megérkeztem Tirolba, hogy fél évet egy szabad Montessori iskolában töltsek önkéntesként. Most visszagondolva erre az időszakra, nehéz pontosan megfogalmazni, mi változott azóta, de a némettudásom szintje egészen biztosan igen.

Eredetileg azért jelentkeztem a Freie Montessorischule Stamsba önkéntesnek, hogy megtapasztaljam, milyen egy iskolában dolgozni, ráadásul külföldön – ha már mélyvíz, legyen tele izgalmas kihívással is. Ezelőtt volt már szerencsém tapasztalatot szerezni alternatív iskolákban, így különösen érdekelt, ebben a kis, szabad Montessori suliban milyen pedagógiai módszerekkel dolgoznak. Úgy képzeltem, a pedagógusok munkáját fogom főleg megfigyelni és segíteni, de ennél végül sokkal többet kaptam ezalatt a fél év alatt!

A kezdetekben megismerkedtem az iskolával, valamint annak polgáraival, és megfigyeltem, ahogy a gyerekek az érdeklődésük szerint fedezik fel a világot és tanulnak a saját tempójukban. Mivel alig értettem valamit németül, a gyerekek pedig majdnem kizárólag csak németül (azaz pontosabban tiroliul) beszéltek, a kommunikáció hatalmas kihívásnak bizonyult. Úgyhogy úgy döntöttem, cselekedve tanulok. Ahogy a gyerekek, úgy én is nagy szabadságot kaptam, hogy kitaláljam, hogyan szeretnék hozzájárulni az iskola életéhez. A közös tevékenykedést palacsintasütéssel kezdtük – természetesen a túrós verzióban, hogy átadjam a magyar kultúra számomra fontos részét is. Ezután különböző foglalkozásokat ajánlottam fel a gyerekeknek: játszottunk angolul, tartottam elsősegély-gyorstalpalót a kicsiknek és a nagyoknak is, énekeltünk, és természetesen még sokat főztünk (ezutóbbit mindig nagy érdeklődés övezte).

A suliban töltött idő alatt lenyűgöző volt látni, a gyerekek hogyan tanulnak a legkülönbözőbb dolgokról amikor van rá belső motivációjuk, és senki sem erőlteti őket semmire. Amikor még alig tudtam németül, mégis tudtam két hatévesnek segíteni olvasni tanulni, mikor megkérdezték tőlem, hogy kell kiejteni egy-egy betűt, ami hatalmas élmény volt. A formális tanulás mellett láthattam, ahogy a gyerekek konfliktusokat kezelnek, csoportként hoznak döntéseket, és általánosságban fejlesztik a szociális készségeiket – szimplán azáltal, hogy együtt töltik a mindennapokat.

A pedagógusok attitűdjét a gyerekek felé azonban még ennél is inspirálóbb volt látni: olyan tisztelettel viselkedtek a gyerekekkel, amit eddig ritka kincsként láttam felnőttektől – pedig úgy gondolom, minden ember ezt érdemli, életkortól függetlenül. Össze is írtam az iskolában tapasztalt gyakorlatokat, alapszabályokat, amiket mindenképp szeretnék majd hasznosítani a szakmai és a magánéletemben is.

Nagyon megtisztelve érzem magam, hogy ilyen jószívű és empatikus emberekkel dolgozhattam együtt, akik a gyakorlatban ismertettek meg Konfucius híres mondásával:

"Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem."

Az önkéntességem alatt Stamsban, egy 1500 fős faluban éltem egy farmon, ami Budapesti szakkollégista lét után hatalmas változás volt. Az ablakomból tudtam integetni a lovaknak, valamint láthattam a mindig hóborította hegycsúcsokat, és az autók hangja helyett néha a traktorokéra ébredtem.

Ezzel együtt Innsbruck (Tirol központja) csak 40 percre volt vonattal, ott pedig mindig történt valami érdekes. Sokszor futottunk össze a többi önkéntessel egy kávéra vagy forralt borra, németkurzusra vagy múzeumba menve. A városi könyvtárban pedig még egy olvasókörbe is csatlakoztam egy pár hónapra – németül!

Apropó, a némettanulás kifejezetten váratlan fénypontja lett az önkéntes félévemnek: azon kaptam magam, hogy nagyon élvezem a heti 2×3,5 óra németkurzust az egyetemen, az órákon kívül gyakorolok, és még a házit is megcsinálom – ami sosem volt kimondott erősségem. Szerencsére az iskola is nagyon ideális hely volt a gyakorlásra: rengeteg megbeszélésen hospitáltam (a Besprechung volt az egyik első szó, amit megtanultam), sőt az idő előrehaladtával néhány foglalkozást is tartottam németül. Ugyan valószínűleg eredetileg az volt a cél, hogy a gyerekek motiváltabbak legyenek az angolul beszélésre általam, hiszen a "native speaker" máshogy nem érti meg őket, de én bizonyultam a kisebb ellenállásnak, úgyhogy nagyjából félidőtől jellemzően németül beszéltem a gyerekekkel.

Végül, de nem utolsósorban pedig: a csodaszép Tirol. Ugyan sokan mondogatták indulás előtt, hogy Tirol milyen gyönyörű, de a táj puszta szépségére így sem voltam felkészülve. Így igyekeztem kihasználni a lehetőséget, és minél többet felfedezni a hegyes-völgyes régióból. Voltam napsütésben az Achensee körül kirándulni, vénasszonyok nyarán biciklizni az Inn völgyében, mínusz tízenfokokban síelni, meghódított hegyekről 30 percen át leszánkózni, tavasszal hegyetmászni néha térdig érő hóban, és persze Stams körül, minden évszakban. Sok helyet sikerült bebarangolni, de még mindenképp szeretnék visszatérni a jövőben.

Összességében nagyon hálás vagyok, hogy itt lehettem, csodálatos barátokkal, kollégákkal és a természet csodáival körülvéve. Bármilyen érzelgősnek is hangzik, itt igazán megtanultam, mennyire sokban formálnak azok az emberek, akik körülveszenek – a természet pedig csak hab volt a tortán.

Nektek is hasonlóan szemléletformáló élményeket kívánok!

Orsi

A programot az Verein Generationen und Gesellschaft (InfoEck) koordinálta.