ESC önkéntesként a Nemzeti Potrétárban

Októberben érkeztem meg Budapestre, egy kis kárpátaljai településről Nevetlenfaluból, egy teljesen új élethelyzetbe, életstílusba. Szeptember végén megkaptam az értesítést a Magyar Önkéntesküldő Alapítványtól, hogy részt vehetek egy egyéves ESC programban Budapesten, a Nemzeti Portrétárban. Ez számomra egy nagyon jó lehetőség, mivel az év elején kaptam meg az egyetemi diplomámat történelem szakból és mindig is érdekelt a művészet, a portrékutatás, hogy ki-kicsoda, kinek ki volt a felmenője. Az érkezés elején még nem tudtam róla sok mindent, voltak kételyeim, hogy elfogadnak-e, vagy jól fogom-e csinálni, kedvelni fognak-e, megbíznak-e bennem, be tudok-e majd illeszkedni?

Az első hónapban nagyon sok új rezgés ért pozitív értelemben, mivel már az első héten megrendezésre került az "On Arrival Training" ami sajnos a COVID miatt csak Zoom-on keresztül zajlott. De nagyon pozitív esemény volt, mivel lehetőségem volt megismerni a többi ESC önkéntest, akik a világ más részeiről más helyzetekből érkeztek, mint például Azerbajdzsán, Törökország, Németország, Románia, Olaszország. Egy nagyon kedves és aranyos társaság, akikkel még az angol nyelvet is sikerült gyakorolni és a notebook előtt is lehet közösen táncolni vagy pedig mini projekteket megvalósítani.

Az utána következő hetekben megkezdődött az igazi önkénteskedés, megismerkedtünk a projektekkel, amibe be kellett csatlakoznunk. Az egyik a már futó Barabás projekt, aminek a célja, hogy elkészüljön Barabás Miklós festő életmű katalógusa. A másik ilyen projekt, hogy mivel én Ukrajnából származom, így az én nyelvi készségeimet felhasználva sikerült felvennem a kapcsolatot a kárpátaljai és ukrán-orosz múzeumokkal, ahol az ott fellelhető, magyar vonatkozású portrékat kell megtalálnom. Egyre több feladatot bíznak rám és egyre jobban bíznak bennem és egyre több helyen tudok segíteni! Nagyon örülök, hogy itt lehetek és segíthetek. Az első hónap csak úgy elrepült, sokat szeretnék még tanulni.

Ugyan még csak egy hónapja vagyok itt, de már úgy érzem, hogy megérte. Hálás vagyok. Életre szóló kapcsolatokat és élményeket kaptam. Valami megfogott ebben az országban, amit ki szeretnék élvezni és kíváncsian várom, hogy mit hoz még számomra ez a 11 hónap.

Krisztina