Fél év az ezer tó országában: Önkéntesként Tampere szívében / Finnország
Bevezetés
Amikor belevágtam az ESC (European Solidarity Corps) kalandba, valami teljesen újra vágytam, szerettem volna kiszakadni a szürke hétköznapokból, kipróbálni képes vagyok-e helyt állni egy számomra addig idegen kultúrában. Korábban sosem gondoltam volna, hogy egyszer Finnországba vezet az utam, a szaunák és a tavak fővárosában, és Tamperében fogok
kikötni. Ahol egy ifjúsági központban (youth center) kaptam önkéntességre lehetőséget, és bár volt bennem némi izgalom az ismeretlentől, utólag látom, hogy ez volt életem egyik legjobb döntése.
Fiatalok között a Youth Centerben
A mindennapjaimat mint önkéntes a helyi youth centerben töltöttem. Ezek mint ifjúsági központok üzemelnek, a városban összesen 10 hasonló központ van ahova fiatalok a szabadidejük eltöltésére érkezhetnek. Itt a youth leaderektől akár az iskolai házi feladat megoldásában is segítséget kaphatnak, vagy esetleg sport / új hobbikat fedezhetnek fel, próbálhatnak ki. Itt nem csak egy "segítő" voltam, hanem a csapat része. A feladataim sokrétűek voltak: programokat szerveztünk, segítettem a délutáni klubfoglalkozásokon, és igyekeztem a saját kultúrámból is becsempészni valamit a finn fiatalok életébe például a magyar gasztronómia egyik gyöngyszemét, a Lángost vagy épp a nemzeti játékunkat mutathattam be a Rubik kockát. De volt olyan is amikor kiléptünk a youth centerünk falai közül, és a Finn vöröskeresztnél segítettünk, vagy a helyi karácsonyi sport eseményen
koordináltuk az érdeklődőket.
Beilleszkedés
Kezdetben tartottam a nyelvi akadályoktól, de a magyar és a finn nyelvrokonság miatt bár a szavak teljesen eltérőek maga a nyelv mögött álló logikai kapcsolat sokat segített a finn észjárás megértésében, ezáltal pedig a beilleszkedésben. Bár végig az angol nyelvet használtam, később hasznosnak bizonyult a fiataloktól eltanulni a finn szlenget és a program végére egyszerűbb mondatokat is sikerült alkotnom. Szakmailag csak úgy mint emberileg rengeteget tanultam a non-formális oktatásról, de ami ennél is fontosabb: megtanultam, hogyan kell szót érteni a legkülönbözőbb hátterű emberekkel, megtanultam mit jelent a
türelem, a csend ereje, illetve a híres finn egyenlőség. Amit már az első pillanatokban megtapasztaltam, a fogadó szervezet nyitottsága és bizalma által.
"A világ kinyílt előttem"
Az önkéntesség nem csak a munkáról szólt. Két meghatározó mérföldkő volt a kintlétem alatt: az On-arrival training és a Mid-term training. Itt találkoztam a többi finnországi nemzetközi önkéntessel, akikkel bár szintén különböző háttérből érkezett mindenki, hamar megtaláltuk a közös hangot. Hiszen mindenki egy cél érdekében volt ott, megtapasztalni valami újat.
Kialakult egy fantasztikus hálózatunk: majd pedig keresztbe-kasul utaztuk Finnországot, és egymásnál szálltunk meg a különböző városokban. Ez a "couchsurfing" életmód nemcsak olcsóbbá tette a felfedezést, de igazi mély barátságokat is szült. Megismertem, hogyan élnek mások Lahtiban, Helsinkiben vagy épp északabbra Kokkola városában, és közben rájöttem,
hogy a világ sokkal kisebb és barátságosabb, mint hittem, és hogy mennyi minden felfedezésre vár még.
Több, mint egy kaland Ha valamit ki kellene emelnem amit Finnországtól kaptam, az az önbizalom és a nyitottság.
Fél évet plusz egy hónapot töltöttem el távol az otthonomtól, egy teljesen más kultúrában, és rájöttem, hogy képes vagyok megoldani bármilyen problémát amikhez néha nem kell más, csak türelem és a finn erdők mély csendje a Näsijärvi-tó partján.
Megtanultam önállóan háztartást vezetni, beosztani a pénzemet, és megértéssel kezelni a kulturális különbségeket. Megtanultam alkalmazkodni a finn sötétséghez ami a téli időszakra annyira jellemző és leküzdeni az ezzel járó depressziót. Új sportokat próbálhattam ki mint a jéghoki de a szaunázás kultúrájába is mélyebb bepillantást nyerhettem. Ezen felül a helyi közösségek, filmklubok és a város kulturális életébe is beleshettem a Tamperei Filmfesztivál és a Finn Függetlenségi ünnep keretein belül. Megtapasztalhattam a finn karácsonyi varázst, és a minusz 25 fokokat. Ami szintén nehéz volt az elején, de később ehhez is
alkalmazkodtam (a réteges öltözködés mindennek a kulcsa).
Összegzés
Ez a hat hónap Tamperében nemcsak a CV-mnek tett jót, hanem a személyiségemnek is. Finnország megtanított lelassulni, az önkéntes társaim és a fiatalok akikkel dolgoztam megtanítottak nyitottabbá válni, a munka pedig megerősített abban, hogy van helyem a nemzetközi közösségben, hogy vágyom a nemzetköziséget, a diverzitást.
Mindenkinek csak ajánlani tudom: vágjatok bele, mert a komfortzónán túl kezdődik az igazi élet!
