Felejthetetlen 10 hónap Tárregában

Nemrég jöttem haza a 10 hónapos projektemből, úgyhogy elnézéseteket kérem, ha túlságosan érzelmesre és szentimentálisra sikerült a beszámolóm. Anno, 10 hónappal ezelőtt életem legnagyobb és legbátrabb döntése volt, hogy egyedül, mindenféle szakmai, illetve nyelvtudás nélkül kiutaztam Spanyolországba, most pedig életem legnehezebb és legszomorúbb repülőútja áll mögöttem.

2022. január 18.-án érkeztem meg a Magyar Önkéntesküldő Alapítvány segítségével Tárregára, ami Spanyolország Katalónia nevű tartományában, Barcelonától 1,5 óra távolságra található. Projektemet az Associació Alba-ban töltöttem, ami egy hatalmas, fogyatékkal élőkkel foglalkozó szervezet. Van iskolájuk, foglalkoztató központjaik, bentlakásos intézményeik, mosodájuk, kekszgyáruk...egyszóval rengeteg embert foglalkoztatnak és ápolnak. Én projektem során leginkább a foglalkoztató központokban dolgoztam felnőttekkel és idősekkel, de volt lehetőségem kipróbálni magam a bentlakásos intézményben esti műszakban, szabadidős kirándulásokon (evezés, bowling, diszkó, kirándulás a hegyekben, kirándulás Bilbaoba, FC Barcelona focimeccs, strand, mozi, ugrálópark, színház), illetve úgymond monitorként részt vettem egy különálló projektben is, ahol egy helyi fiúval szerveztünk további aktivitásokat egy csoportnak kedd és csütörtök délutánonként.

Rengeteget tanultam ezalatt a 10 hónap alatt. Nyelvileg fejlődött az angol tudásom, megtanultam spanyolul, illetve mivel Katalóniában a katalán a hivatalos nyelv, és mindenki ezen a nyelven beszél egymás között, minden felirat katalánul van kiírva, ezért a végére már ezt is nagyjából megértettem. A katalán miatt eleinte nehéz volt számomra a beilleszkedés, azonban mindenki hihetetlenül kedves és segítőkész volt. Egy kicsit már tudtam szerencsére spanyolul, ezért hozzám, velem mindig spanyolul beszéltek. Angolul is sokan tudnak alapszinten, bár ezt szeretik titkolni, hivatkozva arra, hogy szégyenlősek. Munkám során megtanultam, hogy minden ember egyedi, sajátos szükségletekkel, amiket személyre szabott módon kell kielégíteni. Tudom, hogyan etessek, fürdessek, öltöztessek fel valakit, tudom, hogy hogyan lehet fejleszteni a fogyatékkal élők képességeit informatikával, lovas-és kutyás terápiával, zenével és tánccal, tudom, hogy hogyan kell megszólítani őket és beszélgetni velük. Csodálatos volt megtapasztalni, hogy Tárregán mindenki ismeri ezeket az embereket, beszélgetnek velük, szeretik és egészséges emberként, családtagként kezelik őket. A felhasználóknak sok lehetőségük van teljesebb életet élni, akár dolgozni is. Általánosságba véve elégedettnek és boldognak láttam őket. Sok időt töltöttünk a városban különböző tevékenységekkel, a helyiekkel találkozva. Nemcsak segítettem a sérülteknek, hogy a közösség részesei lehessenek, de közben általuk én is részese lettem.

Banálisnak tűnhet, de az egyik legnagyobb kihívást az euró használatának elsajátítása jelentette, meg kellett tanulnom, hogyan válthatok valutát fejben számolva miközben élelmiszert vásárolok, és pontosan mennyit költhetek valamire. Az önkéntes lakásban 5 önkéntessel éltem együtt, akik különböző országokból jöttek. A kulturális sokszínűséget napi kérdéssé tette az életünkben, gyakran beszélgettünk országaink, kultúráink és nyelveink közötti hasonlóságokról és különbségekről, így sok mindent megtudtam ezekről az országokról, de jobban megismertem a saját kultúrámat is. Természetesen a legtöbbet a spanyol és még többet a katalán kultúráról tanultam, hiszen a projektem során részt vettem minden rendezvényen, fiestán és ünnepnapon. Megismertem a katalán hagyományokat, gasztronómiát, szokásokat. Büszke vagyok arra, hogy megismerhettem ezt a kultúrát és az embereket, nyitottabbnak és elfogadóbbnak érzem magam más kultúrák iránt ezen élmény után. 

Az önkéntesekkel és a helyi barátainkkal rengeteget utaztunk és kirándultunk nemcsak Katalóniában, hanem eljutottunk például Mallorcára is. Az önkéntes élet szerves része a helyi bárkultúra, természetesen így is rengeteg emberrel lehet összebarátkozni. Tárrega azért is nagyon jó hely, mert a helyiek iszonyatosan tisztelik a hagyományokat, minden hónapban van valamilyen ünnepség vagy fesztivál, ahol meg lehet ismerni a tradíciókat.  

Mondanám, hogy más emberré váltam a projektem során, de igazság szerint elkezdtem azzá válni, aki mindig is akartam lenni a szívem mélyén, csak azt nem tudtam eddig, hogy hogyan érjem el. Most már nem félek semmitől, úgy érzem bármit meg tudok csinálni. Sosem hittem igazán a képességeimben, hiába próbáltak meggyőzni az ellenkezőjéről, azonban itt megtanultam hinni és bízni magamban, ez pedig a lehető legjobb érzés, és a legnagyobb tanulság. 

Bár a bevezetőben azt írtam, hogy nehéz és szomorú az elválás, mégis összességében rettentően hálás vagyok ezért az élményért. Csodálatos emberekkel, érdekes munkával, felejthetetlen utazásokkal teli 10 hónapot töltöttem Tárregában. A búcsúzást is legjobban úgy tudnám jellemezni, hogy szeretettel és reménnyel teli volt, hogy egy nap még látni fogjuk egymást. Biztos vagyok benne, hogy így lesz!

Adri

A programot az Associació Alba koordinálta.