Gdynia – a lengyel riviéra
Nyolc hónapot töltöttem a Balti-tenger mellett fekvő kisvárosban, Gdyniában. Talán nem mindenki hallott erről a városról, habár Gdansk közvetlen közelében található; Gdynia, Gdansk és Sopot együtt alkotják az úgynevezett Háromváros, lengyelül Trójmiasto közösséget. Nagyon szeretem Lengyelországnak ezt a régióját, Gdynia tökéleses választás a mozgalmas, ám mégis nyugalmas mindennapokhoz. A városban nagyon sok erdő van, illetve a tengerparton is rengeteg csodás helyet lehet felfedezni, így bárki megtalálhatja a feltöltődéshez szükséges csendet.
Gdyniában több, mint húsz könyvtár található, ezek egyikében végeztem én is a munkámat. Teendőim közé tartozott a munkatársaim mindennapi tevékenységének segítése, tehát úgymond, az általános könyvtárosi feladatok (könyvek visszatétele a polcra, címkézése, az olvasók segítése, könyvek ajánlása stb) elvégzése. Emellett persze sok más, irodalommal vagy kultúrával valamiképp összefüggő eseménynek is otthont adott a könyvtárunk. Sok programunk volt gyerekeknek, akik a könyvtárban közelebbi kapcsolatba kerülhettek az olvasással, vagy éppen kreatív, kézműves foglalkozásokat gondoltunk ki nekik. Az elején ez nehéz volt, hiszen csak nagyon keveset beszélek lengyelül, így más módokon kellett megértenünk egymást. De a nyelvi akadály sem volt gond, így is sikerült mindig jól éreznünk magunkat.
Emellett rendszeresen tartottam hímző workhopokat is. Nagy kihívás volt elkezdeni, hiszen, habár nagyon szeretek hímezni, ez eddig csupán egy hobby volt számomra, így nagy felkészülést igényelt megtanulni azt, hogyan tudom átadni ezeket az ismereteket. Végül nagy feltöltődést jelentettek ezek a workshopok, nagyon jó érzés volt látni, hogy egy maroknyi ember hétről hétre visszajár és élvezik a közös alkotást.
A munkatársaimmal nagyon jó, mondhatni baráti viszony alakult ki köztünk, talán ezért is, de mindig jó érzés volt a könyvtárban tölteni az időt. Nagyon sokat tanultam tőlük a lengyel kultúráról, hagyományokról, szokásokról. Beszélgetéseink alatt többek között arra is rájöttünk, hogy nagyon sok hasonló tradicionális ételünk van. Nekem ez nagy újdonság volt. Gdyniában elég nagy az önkéntes közösség, több, mint húsz önkéntes dolgozik különböző helyszíneken – könyvtárakban, iskolákban, szociális vagy kulturális intézményekben. A fogadó szervezet gyakran szervezett olyan eseményeket, ahol mindannyian jelen vagyunk, például minden hónapban tartottunk egy közös reggelit, ahol mindig egy adott ország nemzeti ételeit próbálhattuk ki, ezzel is segítve azt, hogy jó, összetartó közösséget kovácsoljanak össze, a finom és változatos ételekről nem is beszélve.
A lakhatásunk is jól volt megoldva. A szervezet egy nagy lakást bérelt egy csendes és nyugodt helyen, mégis nagyon közel a városközponthoz. A lakásban nyolcan laktunk összesen, minden szobában két-két ember. Gyakran tartottunk közös vacsorát, vagy filmes estét, jó és igazán baráti viszonyt ápoltunk egymással.
Habár nagyon élveztem magát az önkéntes projektet, mégis azt gondolom, a kint kötött barátságok tették igazán különlegessé ezt a néhány hónapot. Szerencsésnek érzem magam, mert olyan emberekkel találkoztam, akiket őszintén a barátaimnak nevezhetek. Minden élményt megosztottunk egymással, együtt fedeztük fel a környékbeli látnivalókat, gyakran jártunk karaokézni, vagy éppen együtt úsztunk a tengerben – januárban! Örömmel és hálával gondolok vissza ezekre a hónapokra, sok új élménnyel, utazással, városnézéssel, és ami a legfontosabb, igaz barátokkal gazdagodtam.