Így adott új lendületet az életemnek az ESC - egy észak-spanyolországi kaland

Az én önkéntes kalandom 2020. decemberében vette kezdetét. 28 évesen, 7 év irodai munkavégzés után, a covid időszak kellős közepén döntöttem el, hogy a jövőm pozitív alakulása érdekében jelentkezem egy ESC programra. Nagyszerű helyen dolgoztam kedves kollégákkal, jó körülmények között, mégsem voltam elégedett az életem alakulásával. Az önkéntesség remek lehetőségnek tűnt arra, hogy egy szeretett országban szerezhessek szakmai tapasztalatot egy addig ismeretlen és vágyott területen, miközben a kommunikációs készségeimet is anyanyelvi közegben fejleszthetem.

Január közepén érkeztem meg Bilbao-ba, ahol a Fundación Naturaleza Y Hombre alapítvány koordinátora már várt rám, hogy a szállásra vigyen. Egy kis csomagot is összeállított nekem, hogy az első estémen ne szenvedjek hiányt semmiben. A következő napokon a munkába állás mellett a környék megismerésébe is hasonló lendülettel vetettem bele magam. Hárman laktunk egy számunkra kibérelt lakásban, a másik két olasz lány 2 nappal később érkezett. Hamar összecsiszolódtunk, az első időszakban rengeteg időt töltöttünk együtt.

Eleinte mindig együtt is dolgoztunk, aztán 1-2 hónap után már az érdeklődésünk, készségeink és kéréseink alapján osztottak be minket a különböző munkavégzésekre. Ez egyben azt is eredményezte, hogy a spanyol kollégákkal való közösen töltött idő hatására a nyelvtudásunk rohamosan elkezdett fejlődni. Mindenki nagyon segítőkész, türelmes és barátságos volt, a munkafolyamatok pedig változatosak voltak. Dolgoztunk:

• az invazív és őshonos fajokat bemutató múzeumban
• az alapítvány faiskolájában
• irodában
• természetvédelmi területeken.

Sok, különböző típusú tevékenységet végeztünk, aminek során rengeteget tanultam és nagyon hasznosnak éreztem magam. Egy magyar nemzeti park felügyeletének munkájához tudom hasonlítani az általunk is végzett tevékenységeket. A növény- és állatvilág megóvásán túl a turistautak és parkok védelme, a statisztikai adatok számon tartása, az edukációs folyamatok és még sok egyéb dolog is kiemelt szerepet kapott a munkánk során. Ezen tevékenységek mindegyike hozzásegített egy újfajta szemlélet kialakításához.

A cantabriai önkéntességünk eredményességéhez mindent megkaptunk az alapítványtól, amire szükségünk volt: bicikli, utazási költségek térítése és elektromos autó a munkába járáshoz, egyéb tárgyi feltételek (távcső, lakásfelszereltség), időben utalt havi juttatások.

Az Észak-Spanyolországban töltött 5 hónapom alatt számos ismeretségre tettem szert és a környéket is sikerült egy kicsit bejárni. Ismerősökkel, biciklivel, tömegközlekedéssel vagy autómegosztó applikáció segítségével sikerült felkeresni ezeket a helyeket. Hullámzó és csodaszép tenger, óriási, zöld hegyvonulatok és kedves emberek jellemezték ezeket az utakat. Vízisport imádóként még szörfözni is volt lehetőségem a közeli tengerpartokon. Életem egyik meghatározó élménye lett ez az út, aminek örökké nagyon hálás leszek. Lehetőséget adott egy olyan világ feltérképezésére, amire másként nem lett volna lehetőségem ilyen élvezetes formában.

Köszönöm a Magyar Önkéntesküldő Alapítvány segítségét, akik mint küldő szervezet, mindenben támogattak és rendszeresen érdeklődtek a hogylétem felől. A Cantabria-ban tanultakat hasznosítani fogom a jövőben, akár a nyelvtudásról, az életvitelről vagy a szakmai tudásról legyen is szó. Afelől pedig semmi kétségem, hogy az ott megismert emberek és az ott átélt élmények már egy életre összekapcsolnak a régióval, és vissza fogok térni, amikor lehetőségem adódik rá. Köszönöm az élményt, többet kaptam, mint amire számítottam!

Magyar napot tartottunk a kollégáimmal. Volt pörkölt, túrógombóc, gyümölcsleves és pálinka is, plusz csináltam egy prezentációt Magyarországról is. Nagyon szerették ezt az estét, és én is!

Évi