Hungarian Volunteer Sending Foundation (HVSF)

Kilenc hónap kaland Angliában ESC önkéntesként

2021.06.25

A kalandom 2021. szeptember 4-én kezdődött, amikor búcsút mondtam anyának és apának a budapesti repülőtéren. Nagy izgalommal vágtam bele a kalandba, amelyet az új életem jelentett Bournemouth-ban, egy dél-angliai tengerparti városban, a YMCA Bournemouth nevű szervezet európai önkénteseként. Elhatároztam, hogy kihozom ebből a néhány hónapból a legtöbbet, és annyi új élményt és barátot szerzek, amennyit csak lehet. Akkor még nem gondoltam, hogy a kintlétem alatt jön a világjárvány két legerősebb hulláma, de így is kijelenthetem, hogy életreszóló kapcsolatokat és tapasztalatokat szereztem, rengeteget tanultam magamról és a világról , arról hogy mi érdekel, miben vagyok jó, illetve kevésbé jó, mit jelent magyarnak és európainak lenni, illetve hogyan isszák az angolok a teát.


A YMCA-n belül a Chaplaincy department önkéntese voltam, a szervezet keresztény lelkületéért feleltünk a Chaplaincy Team-mel. A fő tevékenységemet a YMCA hajléktalan szállodájában, a Hostel-ben végeztem. Biblia órákat és "Life Group"-nak nevezett csoportos beszélgetéseket szerveztünk a lakóknak. A program lényege, hogy közösséget teremtsünk nekik, segítsünk nekik abban, hogy új életet tudjanak kezdeni, és megpróbáljuk megmutatni és átadni nekik mindazt a biztonságot és bátorítást, amelyet a kereszténységünk jelent számunkra. Ez idő alatt még jobban megbizonyosodtam arról, hogy a közösségeknek milyen fontos szerepe van az életünkben. Az, hogy egy támogató csoporthoz tartoznak a szálló lakói, sokat segít nekik abban az elhatározásban, hogy újra felépítsék az életüket.

Október végén azonban berobbant a koronavírus második hulláma, amit először nehezen tudtam elfogadni. Nagyon szerettem volna emberekkel találkozni, fejleszteni az nyelvtudásomat, utazni, de erre nem volt lehetőségem. A feladataim száma is lecsökkent, személyes találkozások helyett csak Zoom-on tudtam részt venni a beszélgetéseken. Sokat jelentett ebben a helyzetben viszont az, hogy más, holland, spanyol, német, olasz és magyar önkéntesekkel laktam együtt, így a társaság mindig megvolt a nehezebb időkben is.

A karácsonyi időszak gyorsan eltelt, a korlátozások miatt senki sem tudott hazamenni, így egy szép brit karácsonyunk volt együtt. Az ünnepi vacsorára töltött pulykát, pigs in blankets-t (szalonnába tekert apró virslik) és roasted potatoes-t (tepsiben sült krumpli) ettünk angol hagyomány szerint.

Bár karácsony után hosszabb ideig tartó, szigorúbb korlátozásokat vezettek be Angliában, mégis ez volt számomra az egyik legeseménydúsabb időszak. Mivel az eredeti önkéntes munkámmal ( chaplaincy volunteering) csak nagyon keveset tudtam dolgozni, elkezdtem más helyeken is segíteni. A Faithwork Wessex nevezetű civil szervezetben játékok szervezése mellett gyakorlati segítséget nyújtottunk hajléktalan embereknek a számítógép használatban, vagy éppen főzésben. A másik hely, ahova szintén szívesen jártam, egy Foodbank volt. Rászoruló családoknak osztottunk szét és dobozoltunk be élelmiszereket. Mielőtt kiutaztam, nem tudtam, hogy milyen sok segítő szervezet létezik az Egyesült Királyságban. A használt ruhaboltokba adományként érkeznek a jó állapotú ruhák, és a bevételt jótékonysági célokra fordítják.


Áprilistól szerencsére már lehetett utaznunk belföldön, így onnantól kezdve az összes hétvégénket utazással töltöttük. Jártam Londonban, Bristolban, Oxfordban, és sok csodálatos helyen, azonban leginkább mégiscsak a közelben található sziklás tengerpart, Doordle-Door tetszett.

Nem is tudom, hogy mi volt a legjobb, vagy hogy miről tanultam a legtöbbet ebben az évben. Talán arról, hogy mit is jelent önállónak lenni, milyen értékesek a nemzetközi bárátságok, vagy hogy a dolgok mindig továbbmennek, talán még jobban is alakulnak néha, mint ami a tervben van.

Megtapasztalni biztonságban a nemzetközi sokszínűséget és a világ nagyságát... Semmiért sem cserélném le ezt az évet!

Iringó

Share