Madridi önkéntességem
A European Solidarity Corps Program keretein belül négy hónapot volt szerencsém eltölteni Spanyolország fővárosában, Madridban, az Internacional Cooperacion nemzetközi nonprofit szervezetnél.
Korábban már ismertem a szervezetet, mivel tagja vagyok a magyarországi testvérszervezetének (IYC Magyarország), de
nagyon izgatott voltam a kiutazásom előtt, hogy lehetőségem lesz a kezdeményezés kiindulási helyén dolgozni és tanulni olyan
emberektől, akik már több mint húsz éve a civil szektorban tevékenykednek.
Augusztus végén repültem ki Madridba, ahol a belvárosban, egy hangulatos, csendes kerületben laktam 6 lánnyal együtt. Négy
spanyol, egy brazil, illetve egy olasz lakótársam volt, szerencsére azonban mindannyiunknak volt saját szobája. A tény, hogy sokan osztoztunk egy konyhán és két fürdőszobán, időnként szült némi feszültséget, de összességében nagyon szerettem ott lakni a lányokkal, mindenki kedves és segítőkész volt. A legszorosabb barátságot Ginával, az olasz lakótársammal alakítottam ki, akivel egész kint tartózkodásom ideje alatt sok közös programot csináltunk, és mivel egyszerre költözünk be a lakásba, így a várost is együtt fedeztük fel az első néhány hétben.
Az önkénteskedés keretében hétköznap délelőttönként a szervezet irodájában segédkeztem elsősorban Erasmus+ pályázatok leadásában illetve a korábban megnyert pályázatok gyakorlati lebonyolításában és az utólagos dokumentációban. Az Erasmus pályázatok mellett a szervezet nagyon sok más saját projekttel is rendelkezik madridi és más spanyolországi nagyvárosokban is, így ezeknek a szervezésében is tudtam segíteni. A kedvenc időszakom az irodában a karácsonyt megelőző pár hét volt, amikor a szervezet cipősdoboz-akciójában tudtam részt venni.
A délutáni órákban hátrányos helyzetű gyermekeknek tartottam iskola utáni tanulássegítő foglalkozásokat. Mivel spanyolból igen kezdő szinten voltam, így főként az angol és matek házi feladatban és felzárkóztatásban segítettem a gyereknek. Ezen kívül lecke után játékokat és kézműveskedést is tartottunk a többi, főként spanyol önkéntessel együtt. A nyelvi nehézségek ellenére nagyon szerettem a gyerekekkel foglalkozni, szuper volt látni rajtuk a fejlődést a hónapok során. Hétvégéken előfordult,
hogy programokra vagy kirándulásokra is menni kellett a gyerekekkel, de nagyon jó volt ezeken is részt venni.
A Spanyolországban töltött időm során nagyon meghatározó volt számomra a két kötelező ESC tréninghét, melyeken kiutazásom után néhány héttel, és hazajövetelem előtt egy hónappal vettem részt Malagában. Ez a kétszer öt nap minden túlzás nélkül az egyik kedvenc élményem volt, mivel rengeteg elképesztően kedves és nyitott embert ismertem meg, akik, hasonlóan mint én, külföldről érkeztek Spanyolországba hosszabb-rövidebb időre valamilyen formában önkénteskedni.
Az első tréning után nem csak számos hasznos információval gazdagabban távoztam a ESC programról, de rengeteg új barátra is szert tettem. Onnantól kezdve soha nem éreztem magam egyedül kintlétem során, mert mindig volt kivel beszélnem, megosztanom az esetleges nehézségeket, hiszen ők is hasonló dolgokon mentek kereszül, mint én.
A nehézségek mellett rengeteg jó élményben is osztoztam a tréningen szerzett barátaimmal, a hétvégéken gyakran
utaztunk el együtt vagy egymáshoz felfedezni Spanyolországot. Így jutottam el Valenciába, Sevillába, Granadába, Segoviába és Toledóba, illetve persze Malagába a tréningek miatt.
A kint töltött idő alatt nagyon sok új tapasztalatot szereztem, a sok megismert ember által új perspektívákat és egy szélesebb, elfogadóbb világnézetet kaptam. Az önkénteskedés nem csak abban segített, hogy felértékelődjön bennem a magyarországi életem, de arra is megtanított, hogy mennyire szép dolog segíteni, önzetlenül adni.
Lehetőségem volt önállósodni, ráadásul egy idegen országban, egy idegen nyelvi környezetben, így sokat tanultam magamról és jelentősen fejlődött a problémamegoldó képességem. Megismertem a spanyol kultúrát, megszerettem a reggaetont, megkóstoltam rengeteg finom tapast és nem utolsó sorban megtanultam, hogy fölösleges sokat aggódni a dolgokon, egyszerűen csak azt kell mondani: "no pasa nada" (= nem történt semmi, avagy nem lesz gond, nyugi van).
