Nyolc hónap Észak-Írországban

2021 novemberében érkeztem meg a belfasti reptérre, hogy elkezdjem nyolc hónapig tartó ESC önkéntességemet Észak-Írországban, a Glencraig Camphill Közösségben. A kiutazás előtt el sem tudtam képzelni, milyen lesz számomra az elkövetkezendő néhány hónap, így megérkezésemkor olyan érzésem támadt, mintha valami furcsa filmbe csöppentem volna. A koronavírus járvány miatt az első öt napot karanténban kellett töltsem, ezt azonban cseppet sem bántam. Mindennap sétálni mentem, így lehetőségem volt megismerni a Camphill Community Glencraig területét és felfedezni azt a hatalmas területet, amelyen elnyúlik a tenger partján. Az akkor ott tartózkodó 20-25 önkéntesből majdnem mindenki meglátogatott az első öt napban, hogy megismerkedjünk.

A karantén után végül elfoglaltam első szálláshelyemet, ahol én kivételes helyzetben voltam, hiszen a közösségben lakó értelmi fogyatékossággal rendelkező személyekkel laktam együtt. A lakótársaim miatt aztán később annyi vicces történettel gazdagodtam, hogy akár könyvet is írhatnék belőle. Végtelenül hálás vagyok emiatt az élmény miatt, mivel úgy gondolom, egy igazán egyedi tapasztalattal gazdagodtam. Mindeközben elkezdtem dolgozni a közösség egyik házában is, ahol 5 tanulási nehézséggel küzdő egyén lakott. A munkába hamar belerázódtam, melyben nagy segítséget nyújtottak a kollégáim is. Szerencsésnek érzem magam, ugyanis a munkatársaim nagy része észak-írországi volt, így rengeteget tudtam tanulni tőlük a helyi szokásokról, kultúráról és politikáról. Nagyon nyitottan fogadtak engem is, és utánam az új önkénteseket is. Az értelmi fogyatékosokkal való munkát pedig igazán megszerettem, szinte nem is érződött munkának a velük töltött idő. Minden nap más és más kihívásokkal telt, sosem volt egy unalmas pillanatunk. Nagyon sokat viccelődtünk és nevettünk, így a munkanapok igazán jó hangulatban teltek. 

Ugyanez volt jellemző a többi önkéntesre is, ahol olyannyira szoros barátságokra sikerült szert tenni, hogy végül tavasszal át is költöztem, hogy a barátaimmal tudjak lakni. Szabadidőnkben sosem volt egy unalmas pillanatunk sem, hiszen mindig kitaláltunk valami programot. Felfedeztük a belfasti éjszakai életet, vásárolni jártunk, vagy csak filmezős estéket tartottunk. Bár azóta hazajöttem, kinti barátaimmal azóta is tartjuk a kapcsolatot és tervezzük egymás meglátogatását is. Általánosságban jellemző volt a közösségre az elfogadás, nyitottság és egymás támogatása. Bár angol tudásunk nem volt egy szinten, mindig segítettük azokat, akiknek egy kis támogatásra volt szüksége.

Szabadnapjaimban lehetőségem volt számos helyre elutazni, így Észak-Írország nagy részét sikerült felfedeznem. Hatalmas élmény volt számomra az ország természeti kincseit felfedezni. Többször voltam Dublinban is, habár Írország többi részére már nem jutott időm, így azt egyszer még bepótlom. Sikerült eljussak Londonba, illetve Skóciában tartottam egy egyhetes körutazást, mely életem egyik legjobb utazására sikeredett. Ezenkívül a közösség maga is rengeteg új élményt biztosított számomra. Lehetőségem volt részt venni többek közt egy öngyilkosság prevenció tréningen, illetve egy másik önkéntessel eljuthattunk a Northern Ireland Health- and Social Care Awards díjátadó gálájára is.

Összességében úgy gondolom, hogy az Észak-Írországban töltött nyolc hónap életem egyik legmeghatározóbb élménye volt és pótolhatatlan tapasztalatokkal, emlékekkel gazdagodtam a kint tartózkodásom során. 

Patrícia