Olaszországi ESC önkéntesség gyerekek mellett

Noémi vagyok és szeptember közepén érkeztem Pergine Valsuganába, Olaszországba, ami egy Trento melletti kisváros, és a projektem egy ifjúsági központban zajlott. Pingpong, biliárd, csocsó, kártyajátékok, karaoke, kirándulás, geocaching, múzeumok, workshopok, művészeti laborok, házi feladatok, szórakoztató, de egyben tartalmasabb programokat is szervezünk. Szeretek fiatalokkal "dolgozni", még akkor is, ha 14-20 évesek.

Hetente egyszer angol könyveket olvastam a könyvtárban kisgyerekeknek, valamint a helyi óvodába jártam angol érzékenyítésre egy csoportba. A gyerekek hamar megszerettek, már örömmel fogadtak 1-2 alkalom után. A könyvolvasás utáni csevejek a szülőkkel, ami aztán hétről hétre gördülékenyebb lett. A nyelv kicsit bosszantó dolog, de megpróbálom áttörni ezt a falat köztem, a gyerekek és a kollégák között. Ha az a cél, hogy barátokat szerezz, és be tudj illeszkedni, szerintem elengedhetetlen a nyelvtudás, s mivel én ezt szerettem volna, rengeteget tanultam.

Az 1 év alatt éltem portugál, spanyol, francia, olasz, kazasztán nemzetiségűekkel, s az együttélés minden előnyét-hátrányát megtapasztaltam. A környéken rengeteg tó van, ahova szívesen jártam biciklivel, vagy nyáron strandolni.

A kisvárosi életnek megvannak az előnyei, például nagyon rövid időn belül felfedezhetem a várost, és nem kell GPS-t használnom, nem úgy, mint Trentóban. Trento azonban rengeteg kulturális vagy egyéb élményt kínál, de a lehetőségeink olykor korlátozottnak tűntek Pergineben élve, főleg szórakozási lehetőségek miatt hétvégén vagy éjszaka, mivel nem állt rendelkezésünkre se autó se tömegközlekedés a hazajutásra. Szerencsére a városunkban volt egy fiataloknak szóló szervezet, akik társasjáték esteket, vagy koncertet, stand up comedy-t szerveztek. Emelett az utazás nem maradt el: jártam Milánóban, Bolognában, Firenzében, Bolzanóban, Meranóban, Veronában, Lago di Gardában.

Az idő repül, a hetek egyre gyorsultak, és feltettem magamnak a kérdést: mindjárt vége? Egy ilyen élmény elkezdésének megvan a maga szépsége, de azt is tudnia kell, aki belevág, hogy van a történetnek egy másik része is. Találkozol gyönyörű lelkekkel, különböző országokból származó emberekkel, szokásaikkal, kultúrájukkal, életmódjukkal, nyelvükkel, és alkalmazkodsz, szereted, élvezed, élsz! De van egy kis sötétség a fejed felett, az idő, a határidő. A találkozás és a búcsú az út része, és nem mondom, hogy könnyű, de megéri. Vannak barátaid, és természetesen a projekt után is tarthatod a kapcsolatot, és remélhetőleg ezek a kapcsolatok örökre megmaradnak.

Minden, amit átélsz, megtanít valamire: türelem, megértés, problémamegoldás, hogyan kezeld az érzéseidet, hogyan illeszkedj be, hogyan fejleszd magad, hogyan építs új kapcsolatokat, hogyan bánj az időddel, hogyan használd fel tudást, hogy elérj valamit ... Ez egy csodálatos utazás, egy utazás a személyes fejlődésedről, hogy felismerd, ki vagy, mik az erősségeid, "gyenge pontjaid", és nincs más dolgod, mint nagyobbá és jobbá tenni a dolgokat! Nem maradhatsz lent, növekedni fogsz.

Noémi

A projektet Associazione InCo Interculturalità e Comunicazione szervezet koordinálta.