Önkéntesként Berlinben
Amikor néhány évvel ezelőtt Berlinbe látogattunk a családommal, meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer ott fogok élni. Ám az ESC honlapját és a különböző projekteket böngészve szembe találkoztam egy berlini óvoda hirdetésével is. Mivel szívesen dolgozom gyerekekkel és német nyelvterületen szerettem volna önkéntes lenni, hozzájuk is jelentkeztem.
Az interjút követően még aznap kaptam is egy emailt, hogy szívesen látnak, én pedig hasonló gyorsasággal a következő nap már el is fogadtam az ajánlatot. Két héttel később már kint is voltam, birtokba vehettem a nekem szánt szobát. A keleti városrész központjában, az Alexanderplatz-tól tíz percre kaptunk lakást, amin a szervezet másik két önkéntesével osztoztunk.
Berlin igazi nemzetközi nagyváros, az utcán sétálva különböző nyelvek kavalkádját hallhatja az ember, aki pedig belekóstolna valamelyik kultúrába, változatos étlapok várják egy-egy autentikus étteremben. Mindezt pedig nyáron kulturális fesztiválok is követik. Nyaranta a város teljesen feléled, minden hétvégén egy másik sarkon botlik fesztiválokba az ember, melyekből mindenki megtalálhatja a maga stílusának és ízlésének valót. Az év többi időszakában hasonló változatosságot kínálnak a bolhapiacot, ékszerektől kezdve használt ruhákon át bútorokig mindent megtalál az ember, ám ha nem vennél semmit, akkor is nagy élmény a vásári forgatagban nézelődni.
Aki a kultúra iránt érdeklődik inkább, rengeteg különböző féle múzeum áll rendelkezésére, akár szobrokat és képeket nézne, akár tudományos felfedezések iránt érdeklődik inkább. Én igyekeztem a múzeumok nagy részét megnézni, ám még tíz hónap alatt sem tudtam a végére jutni a sornak. Emellett én koncertekre, operába és tánc előadásokra jártam, melyek hozzám közelebb állnak, mint a techno és a klubok világa. Számomra az volt igazán csodálatos Berlinben, hogy mindenki megtalálhatja a maga közegét, világát. Rengeteg féle ember gyűlik össze a városban, a világ minden pontjáról. Ezt pedig a különböző városrészek is tükrözik. A kultúra mellett ott a történelem is, ha csak a nem is olyan régen lebomlott berlini falra gondolunk.
A projektem részeként volt szerencsém kicsit hallani arról, hogy is épült fel Berlin az évszázadok alatt, emellett pedig sokat tanulhattam a berlini zsidóságról. Az óvoda is zsidó családoknak nyílt, így a mindennapok része volt a vallás egy-egy pontja. A gyerekek tanultak a zsidó ünnepekről és hagyományokról, történeteket hallgattak ezzel kapcsolatban, az ünnepek időszakában pedig kézműveskedtek is. Az egyik kedvenc feladatom volt segíteni a gyerekeknek mikor alkottak valamit. Egyébként sokat játszottam velük, olvastam nekik, segítettem az étkezéseknél és öltöztetni őket. A munkátarsak szívesen fogadtak, segítőkészek voltak és igen sokat tanultam tőlük mind az óvodások neveléséről és a zsidóságról is. Nem kényszerítettek rám semmilyen feladatot, rám bízták hogy miben érzem magam kényelmesen, én pedig igyekeztem őket úgy segíteni, ahogy az képességeimből kitelt.
Sajnos a német nyelvtudásom nem fejlődött sokat, mivel Berlinben mindenki jól beszél angolul is, a projektem helyszínéül szolgáló óvoda pedig szintén kétnyelvű, így ott is az angol volt a kommunikáció elsődleges nyelve. Helyette viszont rengeteg magabiztosságot szereztem, nyitottabb lettem, sokat tanultam önmagamról. Sok érdekes beszélgetésben volt részem és új barátokat szereztem a kint töltött tíz hónap alatt, Berlinben és a ESC kapcsán szervezett szemináriumokon is. Én nem bántam meg egy pillanatra sem, hogy részt vettem a projektben.