12 hónap ESC önkéntesként egy portugál faluban

2021.08.18

2020 augusztusában nagy reményekkel vágtam bele a portugáliai projektembe, mivel akkor már 3 éve - első ottjártam óta - tudtam, hogy vissza akarok még térni. Egy fantasztikus csapatban találtam magam egy kis faluban, ahol mindenki nagyon kedves és segítőkész volt. Arrouquelas csodálatos helyen van utazás szempontjából, csupán 50 perc Lisszabontól, ellenben mint általában a falvakban a tömegközlekedés elég nehézkes. Szerencsére a szervezetnek van autója, így sokkal egyszerűbb volt szétnézni a környéken. Volt, hogy egy napra mentünk a tengerpartra, vagy szétnézni egy városban, volt hogy a hosszúhétvégét Peniche-ben töltöttük, vagy csak két napra Nazarébe mentünk. Mindegyik hely más és különleges volt a maga módján.

Peniche rendkívül sokszínű, és igazi szörf paradicsom, ráadasul csak 50 perc kocsival, és busszal is el tudtunk jutni oda.

Itt pedig Nazaré látható a meredek hegyoldal tetejéről.

Ezek alatt az utazások alatt volt néhány lehetőségem gyakroloni a portugált, de közel sem annyi, mint amire számítottam. Bár az utazás előtt egy fél évet tanultam már a nyelvet, sajnos nem ragadt meg túl mélyen, és egy teljesen nemzetközi közegben folyamatosan angolul beszélve csak még jobban elhalványult. Ezen persze nem segített, hogy a legtöbb helyen egyáltalán nem volt szükség az akadozó portugálomra, mert angolul is értettek minket.

Kétfajta nyelvórára volt lehetőségünk, egy külföldieknek szervezett alapoktatásra aminek a teljesítésével biztosítani lehet a letelepedést az országban (ez főleg a magas számú indiai bevándorlónak volt hasznos), illetve egy falubeli jött hozzánk minden héten egyszer. Ez sajnos változott, mikor újév után lezárták az országot, de szerencsére végül normalizálódott a helyzet.

A legnagyobb segítség a nyelvtanulásban mégis inkább a munka volt. Amikor lehetett 3 különböző iskolába/óvodába jártunk, ahol természetesen beszéltünk a gyerekekkel is, már amennyire tudtunk, így minden nap új szavakkal és kifejezésekkel lettünk gazdagabbak.

Az iskolában viszonylag sokfajta tevékenységet végeztünk. Segítettünk a gyerekeknek feladatokat megoldani/elmagyarázni, kreatív tevékenységekben vettünk részt, mint az agyagozás, festés vagy rajzolás. Segítettünk a tanároknak is egyszerű feladatokat elvégezni, mint a minták kivágása, vagy matek röpdolgozat kijavítása, feladatlapok osztása, valamint testnevelés órán. Egyszer még saját órát is tartottam, szerencsére tanári segítséggel. Ebédidőben pedig a konyhán kellett segíteni. A kisebb iskolákban a gyerekeknek saját helyük van az ebédlőben, ahová csak leülnek, és a segítő személyzet tálalja az ételeket, így mi is főleg a tányérok szervírozásában vettünk részt, valamint gyümölcsöket daraboltunk és fenntartottuk a rendet. Így egy idő után 2 tányér helyett, már rutinosan tudtam vinni 4-et vagy akár 5-öt is.

Amikor nem iskolában voltunk akkor az időjárás függvényében dolgoztunk két kutyamenhelyen, a toronyban erdőtüzet lesve, a Breja szökőkútnál, volt 2 szemétszedős projektünk, valamint sokat dolgoztunk a saját kis veteményesünkben is . Nők napján és karácsonykor ajándékot osztogattunk a falubelieknek ezzel is szebbé téve az ünnepet. A faluban végzett munkánk miatt lehetőségünk nyílt besegíteni a szüretbe az ottani borászatban, illetve egyik nap még autentikus paradicsom lekvárt is főztünk együtt. 

Szabadidőnkben pedig még további közös programokat szerveztünk magunknak, mint a rajz/festés órák és a filmklub. A rajz órákat egy másik magyar lány, Melinda tartotta, mint hivatásos művész/rajz tanár. A filmes estéken pedig az adott héten bemutató általában készült valami kis aprósággal a film mellé, majd a vetítés után alaposan kitárgyaltuk ki mit gondol.


Mégis leginkább két dolog varázsolt el engem. Az azulejo csempék és a természet. A nagy városokban sokkal többet találni, de Arrouquelas-ban is volt pár gyönyörű azulejo, ami igazán jellemző Portugáliára.

A természet pedig egyszerűen csodálatos ott. Bár nekem nyilván az ég változatossága volt a kedvencem, és hogy télen is sokszor gyönyörű idő volt, de maguk a növények is nagyon érdekesek. Portugália tele van eukaliptusszal és fenyővel. Az eukaliptusz főleg pénzügyi okokból van jelen, de én például sose gondoltam volna, hogy egy meleg éghajlatú országban a fenyő legyen szinte az uralkadó erdő. 

A naplementék szinte már varázslatosak voltak, a rózsaszín égbolt csaknem mindennaposnak számított, és a szivárványok sem volt túl ritkák, főleg a tengerparton.

Regina