Önkéntesként egy szlovákai autista táborban
SPOSA BRATISLAVA "Blue Hearts" rövidtávú ESC programja
Sziasztok! Móni vagyok, és az idei pandémia helyzet indította meg bennem a kutakodást a külföldi önkéntes lehetőségek iránt, ugyanis már nagyon nem szerettem volna csak egy helyben ülni. Így találtam rá az ESC önkénteskedésre, majd a Blue Hearts nyári táborra Szlovákiában, mely egy feledhetetlen élményt hozott az életembe. Gyermekekkel mindig is szerettem foglalkozni és régóta szerettem volna egy hasonló táborban kipróbálni magam. Az pedig különösen érdekes volt, hogy betekintést nyerhettem az autisták világába, kapcsolatba kerülhettem velük.
Az első hét arról szólt, hogy jobban megismerjük egymást, közelebb kerüljünk egymáshoz, mint csapat, valamint hogy felkészüljünk a következő hétre, amikor a gyermekek érkeznek. Rengeteget kirándultunk, izgalmas és vicces csapatépítő játékokban vettünk részt, valamint kézműves foglalkozás is volt, ahol új technikákat ismertem meg. Az én csapatom a kincskereső játékot készítette elő a jövő hétre, ami igazán kreatív csapatmunka volt. Tanultunk még pár alapvető kifejezést szlovákul, hogy a gyermekekkel jobban tudjunk majd kommunikálni, valamint kipróbáltuk a VR szimulációt, ami azt igyekezett bemutatni, hogy hogyan érzékelik az autista emberek a mindennapi helyzeteket.
A második héten érkeztek a gyerekek. Nagyjából felosztottuk a kisebbeket, hogy ki kivel fog a legtöbbet foglalkozni. Én egy tündéri, vidám, élettel teli, hét éves kislányt kaptam, aki a kirándulások alkalmával mindenre rácsodálkozott, szeretett rajzolni és egy picit tudott angolul is. Minden reggel kis tornával kezdtük a napot, vagy labdáztunk, utána pedig kezdődtek a foglalkozások. Nekünk, önkénteseknek főképpen az volt a feladatunk, hogy egyik gyermek se unatkozzon, hanem kapcsolódjon be valamilyen foglalkozásba, vagy szabad játékba, valamint hogy a szülőknek is legyen egy kis idejük kikapcsolódni. Én nagyon élveztem, volt bográcsozás, esetefelé együtt táncoltunk. Egyedül az hiányzott, hogy nem tudtam beszélgetni a kisebbekkel, hiszen legtöbben csak szlovákul beszéltek, angolul még csak tanulnak. Ennek ellenére jól megérettük egymást, a gyerekektől ragadt rám a legtöbb szlovák nyelvtudás.
Hamar eltelt a két hét, amit mindnyájan sajnáltunk, hiszen nagyon jól összebarátkozott az önkéntes társaság. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen csodálatos embereket ismerhettem meg, és hogy egy ilyen különleges élményben részesültem. Itthon is folytatni szeretném a hasonló tevékenységet, így több szervezettel felvettem a kapcsolatot. Biztos vagyok benne, hogy ez alatt a két hét alatt is sokat tanultam, nyitottabb lettem, és könnyebben kezelem a nehézségeket. Nagyon várom, hogy egy hosszútávú önkéntes projektbe is belevághassak.
