Önkéntesként Görögországban
Számomra is elérkezett az idő, amikor meg kell írnom az élménybeszámolómat, amiben megpróbálom szavakba önteni, mi minden történt velem az elmúlt fél évben. Emlékszem, mennyire hevesen vert a szívem az izgatottságtól, amikor a többiek történeteit olvastam, bár
akkor még igazán elképzelni sem tudtam, milyen kalandok várnak rám a Görögországban töltött hónapjaim alatt.
Az önkéntesség gondolata az egyetem végéhez közeledve fogalmazódott meg bennem, mivel úgy éreztem, hogy nagyon szeretnék kilépni a megszokott hétköznapokból és ezzel együtt a komfortzónámból is. Így kötöttem ki 7 másik emberrel együtt a kis tengerparti faluban, Xylokastroban, ahol nemcsak a görög kultúrát, hanem az önkéntestársaimét is igazán közelről megismerhettem.
A hétköznapjaimat egy szomszédos faluban lévő óvodában töltöttem, ahol a mindennapi feladatokban segítettem az óvónőknek, például dekorációk
készítése, ételosztás, kézmosás stb. Érdekes volt megfigyelni a különbségeket a magyar rendszerrel szemben, itt például minden étkezés előtt kötelezően imádkoztak és a heti menüben is meg volt határozva, hogy melyik napon ehetnek húst vagy halat, aminek szintén vallási okai voltak. Amit még megfigyeltem, hogy a görögök nagyon szeretnek ünnepelni és persze enni, így bármilyen kis indok elég volt arra, hogy egy nagy tál sütivel állítsanak be, amit természetesen nem lehetett visszautasítani. Emellett a fogadószervezetem által szervezett közösségi programokban is segítettünk, így szerveztünk például kézműves délutánt gyerekeknek, zenei fesztivált, angolórát a helyi nyelviskolának és Európa napot is.
A hétköznapi teendők mellett persze volt időnk felfedezni a környéket is és ezek az utazások
tették igazán felejthetetlenné az elmúlt hónapokat. Eljutottam Athénba, ahol a
születésnapomat is megünnepeltem, jártam Nafplióban, Patrasban és még sok más helyen,
melyek csodás emlékek egytől egyig. A legnagyobb élmény viszont az volt, amikor a tavaszi
szünetben elindultunk két sátorral és egy "Bárhová" feliratú táblával stoppolni és estére egy
gyönyörű eldugott partszakaszon kötöttünk ki az erdő közepén. Amikor aznap este a csillagos
ég alatt az élet nagy kérdéseiről beszélgettünk, mindannyian tudtuk, hogy ez egy olyan
pillanat, amit sohasem felejtünk el.
És hogy mit viszek magammal Görögországból? Például azt, hogy a pihenés semmiképpen
sem rossz dolog, a családunkkal és szeretteinkkel töltött idő felbecsülhetetlen, és hogy
másokkal kedvesnek lenni nem kerül semmibe. Emellett rengeteg önbizalmat és önállóságot,
problémamegoldást, nyitottságot és önismeretet, melyeket biztosan kamatoztatni tudok
majd a jövőben.
Most, hogy eljött a búcsú ideje és újra itthon vagyok, azt hittem, hogy elönt majd a
szomorúság, de ehelyett akárhányszor visszagondolok az elmúlt hónapokra, sokkal inkább
hálát érzek. Hálás vagyok a sok-sok élményért, az emberekért, akiket megismerhettem, a
barátságokért, az utazásokért… és a legjobb az egészben, hogy tudom, ezeket már soha senki
nem veheti el tőlem.
Gréta