Önkéntesség Suderbyn-ben
Egy évet volt szerencsém eltölteni egy svéd szigeten lévő közösségben. A Suderbyn nevű ecovillage egy különleges hely. Régóta vágytam oda, vagy valami hasonló helyre, de ez szólított meg leginkább három éve, mikor valahol az internet bugyraiban rátaláltam a honlapjára. Tudtam, hogy változást szeretnék az életemben, találni valami értékeset, amibe befektethetem az energiáimat. Hiszek az élet időzítésében - még ha sokszor nem is értem mi miért történik - de ebben az esetben nagyon hálás vagyok, hogy úgy alakult, hogy az első három alkalommal elutasították a jelentkezésemet. A harmadik után azonban egy váratlan fordulattal lehetőségem adódott valaki helyett menni, én pedig megragadva az alkalmat, kész voltam ott hagyni a stabil munkahelyem. Minden a helyére került, elrendeződött, én pedig május 1-én reggel ott találtam magam egy bungalowban ébredve. Visszacsöppentem a magyarországi tavaszból a svéd télbe, és hirtelen az egy lakótárs helyett 20 emberrel laktam együtt. Ez okozott egy kisebb szorongást, de mindenki iszonyú kedvesen fogadott, minden organikusan alakult, a kapcsolatok pedig elmélyültek idővel.
Az ecovillage önkéntes gárdája két csapatra
oszlik: a garden team-re és az infra team-re. Míg én a kertben szorgoskodtam, a
másik csoport minden infrastrukturális munkálatokat végezhetett. Ahova
egyébként néha én is átcsapódtam. A nagyobb ilyen projekt a tiny house workshop
volt, aminek a keretében az egyik ott lakónak kezdtük a nulláról felépíteni a
tiny house-t a telken. A kerekekre épülő kis ház alapjait négy nap alatt raktuk
össze egy szakértő vezetésével.
A mindennapi tevékenységek közé tartozott az együttélésből fakadó feladatok. Hétköznap minden nap más főzte az ebédet az egész közösségre, aminek vegánnak kellett lennie. Volt akinek kevésbé volt affinitása a főzéshez, de mindenki megugrotta ezt a kihívást, és a hely legjobb rituáléja volt a food presentation minden ebéd előtt.
További teendők közé tartozott a takarítás, naponta volt egy kitchen angel (ebéd után), és egy dusk angel (este), akik rendet raktak a konyhában.
Az év tele volt programokkal, mindig adódott valami elfoglaltság a "munkaidőn" kívül is. Közös jógázás, séta a tengerparthoz, nyáron röplabda a strandon, télen tenisz a városban. Egy projekt keretében hárman Lettországba is elutaztunk, ahol a hidropóniás rendszerekről tanulhattunk.
Összességében nekem életem legcsodálatosabb éve volt. Az igazi szabadság, ahol a munka nem érződött munkának, a szeretet viszont annál jobban…