A lengyel "Wiatrak" Foundation projektje

Projektem

A projektem célja lényegében az volt, hogy egy helyi magánóvodában ismertessem meg a gyerekekkel a magyar kultúrát és segítsek a mindennapi óvodai élet során felmerülő feladatok elvégzésében. Plusz egy kis angolt is tanítottam nekik. Próbáltam úgy csinálni a dolgokat, hogy ne is nagyon vegyék észre, hogy most akkor tanulás van, mert nem véletlenül szoktuk azt mondani, hogy "játszva tanul a gyerek". Rajzoltam nekik kiszínezni valót magyar népmesékből és olyan többnyire magyar mesékből, amik nagyon híresek voltak akkor, amikor én gyerek voltam. Ha színezték a rajzokat, mindig mondtam nekik a rajzon látható dolgok nevét angolul, meg a színeket is, amivel színeztek. Ők meg mondták utánam. Rajzot is csak úgy kérhettek, ha angolul mondták nekem, mit szeretnének, mit rajzoljak nekik. Ekkor általában odasunnyogtak az óvónénikhez és megkérdezték őket, hogy hogy van ez és az angolul. Néztünk magyar népmesét is és játszottunk magyar népi játékot is. Nem mondom, hogy egyszerű volt egy olyan óvodában lenni, ahol nem beszéltem közös nyelvet nagyjából úgy senkivel, de azért a gyerekek mindig mosolyt csaltak az arcomra, ha lehangolt voltam. A projektemről nagyjából ennyit érdemes tudni. Az alább látható rajzocskákat pedig én csináltam a gyerekeknek, ők pedig kiszínezték őket. A magyar ruhába öltözött népi hercegnő különösen tetszett a lányoknak. 😊 

Élményeim

A legtöbb élményem a természet felfedezésével kapcsolatos, ugyanis, ha útnak indultam valamerre, utam általában mindig valamilyen park, vagy erdő felé vezetett. Nagyvárosok közül jártam Krakkóban és Gdańskban, na meg persze a fővárosban. Még Norvégiába is eljutottam, potom 6 euróért oda-vissza.

Az én kis városom, Bydgoszcz, egy varázslatos kisváros. Gyönyörű, mindent megtalálsz benne amire szükséged lehet, barátságos, tele programokkal, viszonylag gyors tömegközlekedéssel. A kedvencem a karácsonyi vásár volt. Sajnos képeket nem készítettem róla, de elképesztően szép volt. Volt egy beszélő jávorszarvas is, ezen a linken látható róla egy rövid videó.

Dolina Śmierci

A kedvenc erdőm a munkahelyem mellett volt, sokszor sétáltunk ott a gyerekekkel is. Tisztán emlékszem az első alkalomra, amikor ott jártam. Hűvös őszi reggel volt, 7 óra környéke, még épphogy csak elkezdett feljönni a nap. Direkt korábban indultam dolgozni, hogy tehessek egy nagy sétát ott, mielőtt be kellene mennem és egy egész napot el kellene töltenem bezárva a négy fal közé. A reggelimet a domb tetején terveztem elfogyasztani. Mikor felértem, így is tettem. Ez a két kép akkor készült, szerintem gyönyörű volt. A helynek azonban egy elég szomorú története van, amire a név: Valley of Death is utal, ugyanis lefordítva ezt jelenti. Bővebb információ itt.

Myślęcinek

Ebbe a parkba az első pillantás után beleszerettem. Varázsa abban rejlik, hogy egyszerre dombvidék és erdő, plusz számtalan apró tavacskát rejt, így úton-útfélen azokba botlassz. Óriási, először vagy 2 órát bóklásztam ott és még nagyjából csak a felét járhattam be. Lovarda is van ott, télen pedig síelni is lehet, úgyhogy tényleg mindent megtalálhatsz, amit csak el tudsz képzelni. Ez az ott készült kép egészen visszaadja azt, hogy milyen a valóságban: 

Park przy Balatonie

Mit szerettem nagyon Lengyelországban?

Az egyik kedvenc dolgom az volt, hogy a villamosokon és buszokon a kis kijelző mutatta a névnapokat. Én a névnapokkal mindig bajban vagyok és szerintem tök szuper, hogy egy unalmas villamosozás/buszozás közben legalább emlékeztetnek arra, hogy melyik kedves ismerősödet ne felejtsd el felköszönteni névnapja alkalmából.

A másik az az, hogy mivel vegán vagyok, itthon mindig szűkében találok helyet, ahol tudnék én is egy jót lakmározni. (Kivéve, mikor Budapesten tartózkodom). Na de odakint, hát ott aztán a vegánok mennyországa van, ha mondhatok ilyet. Annyi finomságot ettem, hogy el sem tudnám mondani. A tradicionális lengyel ételek közül azonban nem nagyon tudtam mit megkóstolni, mert nagyon sok húst esznek, mint ahogyan mi is, plusz valami állati eredetű dolgot mindig rejtett az összetevők halmaza.

Szerettem még, hogy a városom, habár tele van plázákkal, mégis számtalan lehetőséget adott annak, aki szeretett volna a természetben időt tölteni.

Mit nem szerettem annyira?

Ami nekem néha fárasztó volt és rosszul esett, az az, hogy hasonlóan a magyar lakossághoz, leginkább csak a fiatalabb korosztály képes angolul kommunikálni és például a boltokban többnyire idősebbek dolgoztak. Na hát ebből kifolyólag előfordult, hogy mikor nem értettük meg egymást és szóba hoztam, hogy esetleg beszél-e angolul az adott illető, akkor automatikusan átváltott egy kevésbé barátságos stílusba. Persze, kivételek mindig vannak és az olyan alkalmak mindig nagyon jól estek nekem. 

Összegzés

Izgalmakkal teli pár hónapot töltöttem el Lengyelországban, melynek során tanultam magamról, kiléptem a komfortzónámból és egy kicsit újabb emberként folytathatom az itthoni életem. Annak a sok élménynek az emlékét pedig, amit azokkal az emberekkel éltem át odakint, akiknek hatalmas lelke van, sosem fogom elfelejteni. 

Vanessza