Önkéntességem Litvániában
Gargzdai-ban, Litvániában voltam egy évet önkénteskedni, egy kis városban, közel a tengerparthoz. Márciusban, amikor odaértem, ott szinte még tél volt és egy nagyon nyugodt életbe csöppentem. A helyi önkormányzatnak van egy közegészségüggyel foglalkozó irodája (public health bureau), ők voltak a fogadó szervezetem. A kezdetektől fogva nagyon jó
kapcsolatom volt a főnökömmel, teljesen otthon éreznem magam. Az irodában mindig nagyon jó volt a hangulat, teljesen befogadtak és a csapat tagjaként kezeltek.
Amikor pár hónap múlva jöttek a szüleim látogatni, a csapatom ragaszkodott hozzá, hogy találkozzanak velük. Mivel én voltam az egyedüli önkéntes a városban, közeli kapcsolataim lettek a kollégáimmal és a mentorommal, valamint, sok barátom
látogatott meg.
Nagyon élveztem a feladataimat is. A munkám legnagyobb részben abból állt, hogy iskolákba mentem fiataloknak egészségügyi témákban tevékenységeket tartani. Az órákat én tervezhettem meg és bonyolíthattam le, ami mindig nagyon kreatív feladat
volt. Ezáltal rengeteg új dolgot tanultam és nagyon sokat tudtam fejlődni. Ezenkívül az iroda sok más eseményébe és projektjébe is be tudtam csatlakozni, például segítettem a város születésnapjára szervezett fesztiválon, a kisiskolások fog-
fesztiválján (igen, van ilyen) és részt tudtam venni az egyik kollégám idős lakosokkal való foglalkozásán, aminek lényege a szociális kapcsolatok erősítése.
Az egészségügy a szakterületem, dolgoztam már benne a projektem előtt és éltem egyedül külföldön, mégis ez az élmény teljesen más volt és rengeteget adott.
A projektem során találkoztam sok másik nemzetközi önkéntessel, néhányukkal nagyon jóba lettünk és sok közös programot
szerveztünk (és szervezünk most is). Nagyon hálás vagyok, hogy megismerhettem őket és hogy pont egyszerre kötöttünk
ki együtt Litvániában.
A városomat is hamar a szívembe zártam. Mindig közel volt hozzám a természet, délutánonként és hétvégenként a folyóhoz,
tavakhoz vagy a tengerpartra mentem. Az egyik legkülönlegesebb élmény télen ért, amikor -20 fok körüli időben láttam a befagyott hullámokat.
A városomban a legtöbben nem beszéltek angolul, szerencsére kaptam pár litván nyelvleckét, így könnyebben tudtam
kommunikálni a helyiekkel és a mindennapi élet is egyszerűbbé vált. Nagyon megtetszett a nyelv is, habár hihetetlenül nehéz.
Sok litván hagyománnyal tudtam megismerkedni és nagyon tetszett, hogy a litvánok szenvedélyesen szeretik a néptáncot és a népzenét. Nekem is volt alkalmam többször táncolni velük és sok más kulturális eseményen részt tudtam venni, például
a nap-éj egyenlőség ünnepén.
A többi önkéntes ismerősöm más városokban és falvakban lakott, így őket is meg tudtam látogatni. Sokat jártam Vilnius-ban, ami az egyik kedvenc városom lett és megismertem egy gyönyörű litván nemzeti parkot is. Egyik alkalommal egy közös
kajak túrát és sátrazást szerveztünk, ami felejthetetlen élmény volt.
Összességében, nagyon örülök neki, hogy belevágtam ebbe a kalandba és minden kihívásával együtt különleges évem volt.