Rövidtávú ESC program Finnországban

A rövidtávú ESC projektemet egy közép-kelet finnországi ifjúsági központban töltöttem. Bár csak három hétig tartott, rengeteg új élménnyel, ismerettel és barátsággal tértem haza. A projekt legfőbb célja a helyi közösségek segítése, hagyományőrző események népszerűsítése, a finn kultúra megismertetése volt.

Az első hét az ismerkedésről - beleértve egymás, a projekt céljának, valamint a finn kultúrának a megismerését - és a csapatépítésről szólt. A koordinátoraink mindent megtettek ennek érdekében. Számos tréninget és csapatépítő feladatot szerveztek nekünk az első napokban. Elvittek minket egy közeli nemzeti parkba, meglátogattunk egy ökofarmot, ahol kipróbálhattuk az eredeti finn szaunát (és igen...a szanuna mellett lévő néhány fokos tóban is megmártóztunk párszor), illetve egy finn sós lepény elkészítésével is megpróbálkoztunk. 

Szállásunk a hatalmas Pielinen tó partján helyezkedett el (mely a negyedik legnagyobb Finnországban), erdővel övezve, csodás környezetben. A legközelebbi kisváros kb. 45 perces sétával volt elérhető, így elég nyugodt körülmények között éltünk, távol a város zajától. 21-en laktunk önkéntesek egy házban, összesen 12 országból érkeztünk, aminek köszönhetően a finn kultúrán kívül volt alkalmam más nemzet sajátosságait is közelebbről megismerni. 

Rendkívül jól felszerelt, modern ifjúsági centrum volt, mindenféle sporthoz és túrázáshoz szükséges eszközt a rendelkezésünkre bocsátottak. Használhattuk a sportarénát, kölcsönözhettünk biciklit és bejárhattuk a környéket, a várost, túrázhattunk az erdőben, szaunázhattunk. A szabadidőnket, illetve a szabadnapjainkat általában közösen töltöttük, terveztük meg. Így történt, hogy az első adandó alkalommal - kihasználva a természet közelségét - túrázni indultunk, melyet vadkempingezéssel kötöttünk össze. Előfordult, hogy kenuval áteveztünk egy másik városba vagy késő estig tollaslabdáztunk, kártyáztunk. Az étkezések is közösen zajlottak, többnyire együtt készítettük el az ételeket, illetve minden nap egy kisebb csapat (mindig más önkéntesek) felelt az egész csoport étkeztetéséért. Emellett minden nap egy fogást az ifjúsági centrum konyhájáról kaptunk, így néhány helyi különlegességet is megkóstolhattunk. 

A feladatok nagyon változatosak voltak, szinte minden nap más tevékenységet próbálhattunk ki. Ahogy már említettem, minden nap volt egy főző-team, gyártottuk a social media posztokat többféle platformra, meglátogattuk az öregek otthonát, voltunk ifjúsági házban, tartottunk kézműves workshopot gyerekeknek óvodában, könyvtárban, túraútvonalat jelöltünk ki és tettünk járhatóvá az erdőben, egy hagyományőrző fesztiválnap megszervezésében és lebonyolításában segédkeztünk a helyi múzeumnál, ökofarmon dolgoztunk, mini horrorfilmet forgattunk. A helyiek mindenhol örömmel fogadtak minket és nagyon hálásak voltak a segítségünkért, ami nekünk is plusz motivációt, lendületet adott a folytatáshoz.

Nehéz összefoglalni azt a rengeteg élményt és érzést, amit megéltem ezalatt a pár hét alatt...Ami biztos, hogy nagyon intenzív, eseménydús hónapom volt. Rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy mindennek részese lehettem: láthattam Finnország őszi majd téli arcát ilyen rövid időn belül; egy nyitott, színes egyéniségekből álló, inspiráló csapat tagja lehettem és nemzetközi barátságokat köthettem; láthattam az északi fényt; szebbnél szebb túraútvonalakat fedezhettem fel; bekapcsolódhattam a helyi közösség életébe és segíthettem nekik; számos kultúrát, szokást, ételt ismerhettem meg és még sorolhatnám. Mindezek által pedig önmagamat is jobban megismertem. Az egyetlen negatív tényező az idő múlása volt, rövidnek bizonyult ez a három hét.

Ha most épp azon gondolkozol, hogy jelentkezz-e egy külföldi projektre, ne gondolkozz tovább! Merj egyedül belevágni az ismeretlenbe, jó dolog fog kisülni belőle.

Anna