Spanyol ESC projekt
Az önkéntes projektemet 2021. februárjában kezdtem, miután januárban diplomát szereztem gyógypedagógiából. A járvány alatt nagyon nehéz volt nemzetközi szervezetekhez bekerülni, rengeteg helyre jelentkeztem, az Associacio Alba-tól végülis decemberben kaptam visszajelzést, hogy kíváncsiak rám, várnak az online interjún. Az egy órás beszélgetés alatt kölcsönösen megtaláltuk a hangot későbbi mentorommal, így kezdődhetett hát az utazásszervezés és logisztika.
Ennek a szervezetnek rengeteg a szociális szférához, leginkább a fogyatékossággal élő populációhoz köthető része van. Az egyik ilyen intézményük egy speciális iskola, ahol én az elmúlt 10 hónapban dolgoztam. Már csak egy hét van hátra a projektemből, így tekintek most vissza erre a kétség kívül életre szóló időszakra. Először azért a nyelv kérdéskörét szeretném szemléltetni, mert nagyban meghatározta az effektív munkavégzésemet az idő alatt, hogy milyen szinten álltam a nyelvvel.
Tárrega, Barcelonától 1.5 óra kocsiútra található, Katalónia közepén, egy meglehetősen kicsi, családias város. Amikor én kezdtem a projektemet nem beszéltem semmilyen szinten sem spanyolul, sem katalánul. Természetesen projektemmel az egyik célom a nyelvtanulás -spanyol - volt. Az első hetekben félve szembesültem a ténnyel, hogy itt bizony senki nem beszél spanyolul egymással, az utcán, a munkában, a katalán a 'hivatalos' nyelv. Mindenki érti a spanyolt, ha nagyon muszáj beszélik is, de kulturális és politikai okok miatt nem preferálják, sőt kifejezetten izgatottak voltak, hogy én nulláról indulok, úgyhogy egyből katalánt tanítanak nekem. Nos, bár nyelv órákra nem nagyon jártam, de nagyon szeretek beszélni, a 10 hónap alatt az utcán, a munkában, az itteni barátaimtól megtanultam mindkét nyelvet. Az iskolában-munkában a gyerekekkel szinte csak katalánul beszélek, tanítok, az utca emberével szintén, a barátaimmal ha beszélgetek, inkább spanyolul, magabiztosabb vagyok, de a nagy igazság az, hogy egy spanyol-katalán mix jelenleg a nyelvtudásom. Így mindenkit bátorítok, ha a nyelv miatt nem választanál egy helyet, de motivált vagy, vágj bele bátran, segítenek majd mindenhol!
Az ESC projektekben általában 30-35 munkaóra van meghatározva hetente. Ez nálam is mindig így volt, kivéve a nyári időszak alatt, természetesen, mivel az iskola zárva volt, így szinte végig táboroztattam, tábort szerveztem. Az iskolában az önkéntes általában ott segít, ahol a legnagyobb szükség van rá a nyolc osztály körül, de a járvány miatt azért próbáltak kifejezetten egy-egy csoporttal tartani, hogy ne keveredjek a gyerekek között nagyon. Mentorként, tanársegédként dolgoztam, aztán szeptember óta, hogy már magabiztos vagyok a nyelvvel, matematikát és angolt tanítottam az önállóbb, jól funkcionáló csoportoknak. A többi önkéntes a szervezet többi színterein dolgoznak, felnőtt foglalkoztató központokban, lakásotthonokban.
Mint utaltam a "többi önkéntesre", az Associacio Alba-nál egyszerre hatan vagyunk nemzetközi önkéntesek, más-más időpontban érkezünk és távozunk Tárregára, de egy időben végezzük a projekteinket és egy lakásban lakunk együtt. A lakás amiben lakunk nagyon kedves nekem, tágas, nagy, de mindenkinek saját szobája van, egy kicsi de saját fürdővel. Nyilván kihívás öt nemzetközi idegennel osztozni az otthonon, de én mindig úgy láttam ezt a helyzetet, mintha egy család lennénk, gyerekek a szüleik nélkül. Vigyáznunk kell magunkra, egymásra, a házra, de szabadnak is kell lenni. Nagyon fontos kiépíteni a bizalmas, biztonságos légkört és mindent megbeszélni idejében, amit lehet.
Összességében csodálatos embereket ismertem meg a projektem alatt, rengeteg élménnyel gazdagodtam és semmire nem cserélném az elmúlt 10 hónapomat. Nagyon nehéz most az elköszönésen gondolkozni, elkezdeni összepakolni majdnem egy éve bekuckózott kis szobámat, és persze itt hagyni a gyerekeket, akikkel eddig foglalkoztam.
Zsófi