Spanyolországi ificserén jártak a szegedi gimnázium diákjai

Spanyol - magyar - litván ificsere Alcarazban, Spanyolországban, a Pokahara Ifjúsági Szervezetnél 2022. május 9-16.

Május 9-én indult a szegedi Deák Ferenc Gimnázium 16-18 éves növendékeiből álló nyolc fős csapatunk Szegedről a Ferihegyre, majd Madridba, hogy onnan busszal eljussunk az ificsere színhelyére, ami Alcarazban volt. A program ideje alatt az idő alatt rendkívül sok jó emléket szereztünk és barátságot kötöttünk. A program házigazdája az Empu-G, a Pokhara Association egyik programja volt. Az utóbbi széles választékot nyújt programok és lehetőségek terén a fiataloknak, míg az előbbi a szelektív és indikált megelőzési programokra fókuszál. A magyar oldal koordinációjáért a Magyar Önkéntesküldő Alapítvány felelt. Ez a szervezet rövid, közép és hosszú távú önkéntes programokat tesz lehetővé, céljuk pedig a világ szegényebb területeinek segítése oktatás által. Utazásunk mottója "az étel nem ismer rasszokat" volt. Ennek megfelelően nagyon sokat főztünk, és sok hasznos, étkezéssel és főzéssel kapcsolatos dolgot megtanultunk.

Az első nap mivel hamarabb értünk Madridba, mint a litván csoport, akik csak délután 5 óra körül érkeztek, ezért nekünk volt egy kis időnk várost nézni a fővárosban. Ahhoz, hogy eljussunk a városközpontba 40 percet kellett utaztunk a metróval. Először a Plaza Mayort néztük meg, ahol találkoztunk Luigival, Márió testvérével. Utána elmentünk a Mercado de San Miguel-be, ahol spanyol tradicionális ételeket próbálhatunk ki, mint például a churros. Délután még volt időnk megnézni a Prado Múzeumot, ahol például Goya festményeit is meg tudtuk csodálni. 

A litván csoporttal még délután találkoztunk a reptéren, és amint a szállásra értünk, megismertük a spanyol csoportot is, illetve az önkénteseket, akik a szervezetnek dolgoztak, egy német és egy francia lányt, és persze megismertük a főszervezőket is, akik mindig nagyon kedvesek és rugalmasak voltak, segítettek mindenben. Gyakran együtt töltöttük az estéket a litván és a spanyol csoporttal, az utolsó estén fel is mentünk egy kisebb hegyre együtt és ott töltöttünk pár órát beszélgetve. Egy hétig voltunk együtt, szóval jól összebarátkoztunk, szabadidőnkben a litván lányokkal napoztunk és a fiúk is gyakran játszottak együtt az udvaron. Hallgattunk litván, magyar és spanyol dalokat is, sőt néha még táncokat is tanítottunk egymásnak.

A szállásunk egy gyönyörű spanyol stílusú épület volt egy nagy kerttel, ahol sok időt töltöttünk, hiszen a játékok és feladatok nagy része itt került megrendezésre. Hogy jobban megismerkedhessünk egymás kultúrájával és nyelvével megoszthattuk szobáinkat a spanyol és litván diákokkal. A program témája az étel volt, ezért be is kellett mutatnunk híres tradicionális ételeinket a többi csapatnak. Három napot töltöttünk közös főzéssel, egymás tanításával. A mi csapatunk a gulyásleves elkészítését tanította meg, ez óriási siker volt mindenkinél. Ezen kívül, sok más alkalmunk volt tanulni az ételekről és főzésről, sőt azt is megtanultuk, milyen hatással van a környezetünkre az, amit eszünk nap, mint nap. Megtanultuk, hogy étkezzünk egészségesen környezetszennyezés nélkül.

Egyik nap elmentünk túrázni a közeli Mundo folyó forrásához, és megcsodáltuk a kilátást. Szerencsénkre egész ottlétünk alatt nagyon jó idő volt így gondtalanul fedezhettük fel a folyó mentén futó túraösvényt. A túrát a program főszervezője María vezette.

Ezt mondanám az egyik kedvenc napomnak, mivel nem voltunk sehogy csoportokra bontva és ez lehetőséget adott arra hogy azokkal az emberekkel beszélgessünk akikkel akartunk. A túra közben egy egy játékot is játszottunk, amiben egy embernél volt egy toboz és tovább kellett adnia másoknak úgy hogy ráveszi őket hogy ien vagy nemet mondjanak valamire. Ez persze ahhoz vezetett hogy nagyon buta kérdéseket kérdeztünk egymástól hogy tovább adhassuk a tobozt. A játéknak a következő nap reggelén lett vége, és annak az embernek akinél utoljára maradt a toboz egy kihívást kellett teljesítenie.

A programok között csapatépítő játékok is voltak. Valójában ezen játékok nagyon meghatározó részesi voltak a programnak. Jelentős segítséget nyújtottak baráti kapcsolataink megerősítésében, illetve újak kialakításában külföldiekkel. Minden játékban négy csoportra osztották el a társaságot, amelyek mind különféle nemzetiségű embereket tartalmaztak. Az egyik játék lényege az volt, hogy vizet kellett önteni a társ fején lévő pohárba és a győztes az a csapat volt, amelyik a legtöbb vizet tudta eljuttatni a táljába. Egy másik játék pedig arról szólt, hogy az egyik vezető, Carlos kipakolt mindenféle hozzávalót egy asztalra és a csapatoknak licitálni kellett ezekre a kiosztott játékpénzből. A csoportoknak a legjobb ételt kellett kihozni a rendelkezésre álló hozzávalókból. A győztes csapatot zsűri választotta meg.

Az utolsó napon szerveztünk egy nyílt napot. Készítettünk spanyol, litván, francia, német, és magyar ételeket, például leveseket, desszerteket és snackeket. Színes posztereket készítettünk a receptekről és az adott étel hozzávalóiról. Alcaraz lakosai eljöhettek hozzánk és megkóstolhatták a főztünket. A reakciójuk alapján minden ízlett nekik. Nagyon jók éreztük magunkat, hiszen beszélgethettünk a helyi emberekkel és gyakorolhattunk a spanyol beszédkészségünket. 

Összességében fantasztikus élmény volt mindannyiunknak ez a kirándulás, nagyon sok pozitív élménnyel és baráttal gazdagodtunk.

Máté