Tíz hónap Olaszországban, mint ESC önkéntes

Olasz koordináló szervezet: Associazione InCo-Molfetta

2021 szeptemberében érkeztem Molfettára és 10 hónapot töltöttem ott. Úgy döntöttem, hogy tanulmányaim befejezése után közvetlenül részt veszek ebben az önkéntes projektben, mielőtt elhelyeszkednék egy állandó munkahelyen. Nem ez volt az első külföldi tapasztalatom, mivel korábban már részt vettem egy 2 féléves Erasmus programon az egyetem alatt, szintén Olaszországban. Kicsit furcsa is volt számomra ebben a projektben részt venni, mert az egyetemi erasmus program során szinte mindent ránk bíztak (szálláskeresés, programok, egyetemi adminisztráció, biztosítás). Az ESC programban rengeteg segítséget kaptunk. Megszervezték a szállást, a biztosítást, és ha bármilyen problémánk volt, akkor a kinti irodához fordulhattunk. Mindannyiunknak volt egy mentora, aki segített a helyi dolgokban, és egy tutorunk, aki a munkahelyi dolgokat szervezte. Nekem egy nagyon kedves mentorom volt, aki végig segített, körbevezett a városban, meghívott eseményekre megmutatta a helyi érdekességeket, ízeket. Rengeteget beszélgettünk és hamar barátokká váltunk. Molfetta egy kisváros szép tengerparttal kicsi történelmi városrésszel kőutakkal és fehér épületekkel a város körül pedig olivabogyófák sorakoznak. A város és a terület szép, de pár hét után számomra kicsit unalmas volt hiányoztak az erdők és a zöld, persze azért panaszkodni sem szeretnék hiszen azért az elég jó volt, hogy mindennap lejárhattam a tengerpartra. Az emberek, mint ahogy Olaszországban mindenhol itt is kijártak este, együtt ettek, ittak, beszélgettek, ám ebben a városan leginkább családok és idősek laktak a huszonéves réteg elég szűk volt. A fiatalok javarésze inkább északra költözött dolgozni vagy tanulni, így az éjszakai élet is kicsit más hangulatú volt.

Én és másik három másik önkéntes egy autentikus, negyedik emeleti lakásban laktunk egy hatalmas erkéllyel. Nekem nagy szerencsém volt a lakótársaimmal, mert nagyon jól kijöttünk egymással, ha akadt is bármilyen probléma azt mindig megtudtuk beszélni, de valójában én nem is emlékszem olyanra, hogy bármikor bármin összevesztünk volna. Mindenki odafigyelt a másik igényeire és ha kellett, tudtunk engedni. A legszebb emlékeim a lakáshoz és a lányokhoz köthetőek, sosem feljtem el az együtt töltött vacsorákat, közös nevetéseket hajnalig tartó táncolásokat és kártyapartikat meg persze a közös kirándulásokat sem. Velük még a covid is egy "szép" közös emlékké vált, amit együtt kaptunk el januárban.

Maga az önkéntesmunka egy általános iskolában zajlott, pontosabban kettőben, mert két épülete volt a város két pontján. E között a két épület között ingáztam. Az iskola alsó tagozatán dolgoztam 18 különböző osztályban, főleg az angol órákon segítettem. Minden osztály és tanár más volt, így különböző feladataim voltak. Akadtak olyan órák, ahol körbejártam az osztályt és segítettem a lemaradt gyerekeknek, de voltak olyanok is, ahol felolvastam, és valahol lehetőségem volt feladatokat is csinálni velük, habár nem vagyok angolt tanár ezeket az órákat nagyon élveztem és remélhetőleg a gyerekek is.
A gyerekek nagyon aranyosak voltak és a legtöbben lelkesen és kíváncsian fordultak felém, több osztállyal is közeli kapcsolatba kerültem, annak ellenére is hogy csak heti egy órát voltam velük. A tanév végére már nem tudtam úgy végigmenni az utcán, hogy ne köszönt volna rám egy gyerek. Igazi hírességnek éreztem magam :D

A munkamegszervezésével azonban nem voltam annyira elégedett, kedvesek voltak a tanárok, de voltak olyanok akik nem igazán tudtak velem mit kezdeni volt olyan aki igen, de egy két helyen kb magamnak kellett kitalálni feladatot néha olyan is történt hogy nem csináltam semmit csak figyeltem az órát. Hiába voltam angolórákon a tanárok nem igazán beszéltek angolul és így elég nehéz volt lekommunikálni a dolgokat, sokszor elfeljtettek szólni hogy aznap valami ünnep van vagy elmarad az óra én pedig teljesen feleslegesen mentem be. Kicsit elaprózva éreztem magam ebben a 18 osztályban jó lett volna kevesebb osztályban több órán maradni. Eredetileg úgy volt később, ha már jobban ismerem a nyelvet mehetek más órákra is, de ez végül elmaradt. Ezeknek a dolgoknak az ellenére azért szép emlékeket kötök az iskolához, a szuper cuki gyerekekhez akik mindig kitötő örömmel fogadtak, amikor bementem az osztályba. Összeségében szerettem ezt a munkát és nagyon sokat tanultam belőle. Izgalmas volt látni egy másik iskolarendszert és azt hogyan működik.

Egy ilyen program során rengeteg tapasztalatot és új barátot szerez az ember. Egyáltalán nem könnyű, sok a kihívás és vannak mélypontok is, de rengeteget lehet tanulni belőle. 

Anna