Ugródeszka a világba

Az Európai Szolidaritási Bizottsággal meglehetősen szokatlanul indult a történetem tavaly március végén, projektvezetőnk is szerette esetenként felemlegetni. Eredetileg Portugáliába dolgozni mentem, de a lassú papírmunka és a portugál nyelvtudás hiánya nem kedvezett a gyors elhelyezkedésnek, aztán eszembe jutott, hogy engem az országba is egy Erasmusos lány hívott, és lehet, hogy tud valami lehetőséget. Felvettem a kapcsolatot egy barátjával, aki a önkéntes volt, és két nap után a szervezet tagjai között találtam magam. 

Az önkéntesek mind nyitottak és barátságosak voltak, egy kis faluban laktunk, Arrouquelasban, ahonnan a szomszéd városba mentünk óvodákba és menhelyekre segíteni. Arrouquelasban parkot gondoztunk, nyáron tüzet figyeltünk (mármint a cél az volt, hogy ne legyen tűz), házról házra járva segitettünk az időseknek beletanulni a szelektiv hulladékgyűjtésbe.
A személyes kedvenceim talán a trainingek voltak, amiknek szervezésében vettünk részt de sokszor alkalmunk nyílt a részvételre is és rengeteg új ismerőst és barátot köszönhettünk nekik.  

A nyár elején volt az érkezési trainingünk és ősszel a középidős, ahol végre más önkéntesekkel is barátkozhattunk és akik közül is sokakkal a mai napig tartom a kapcsolatot, de a legtöbb élményt, megpróbáltatást és barátot talán az augusztus hozta el, amikor csoportos önkénteseket fogadtunk egy hónapra. Csapatokra osztódva kisfőnökök lettek belőlünk és nagyon meg kellett tanulnunk másokkal együttműködni és élvezni mindezt felelősséggel. Néhány legjobb barátaimat is ennek köszönhetem.

Az emberek folyamatosan cserélődtek körülöttünk és közöttünk de, akinek kellett mindig az életünk része maradt és az is marad és most már úgy érzem, bárhova is megyek a világban, bizonyos értelemben mindenhol otthon vagyok.

Köszönöm az Európai Szolidaritási Testületnek és az H2O szervezetnek ezt a lehetőséget!

Réka

A programot az H2O - Associação de Jovens de Arrouquelas koordinálta.