Una experiencia unica

7 hónapos spanyolországi ESC önkéntesség

"Una experiancia única." Ezt mondogatták nekem a spanyol munkatársaim, amikor szóba került az önkénteskedésem a munkahelyen. Mindig igazat adtam nekik, de ez a kifejezés, amit röviden úgy lehetne lefordítani, hogy egy különleges élmény, akkor vette igazán értelmét a szememben, amikor a repülőn ültem és könnyes szemmel kinézve az ablakon búcsúztam el a hét hónapos otthonomtól. Teljesen igazat adok nekik, hogy nehéz szavakkal leírni a hét hónapos élményt és ha valaki most megkérdezné, hogy mondjam el röviden milyen volt, biztos ezt a választ adnám. 

Én hét hónapig voltam egy kisebb városban Dél-Spanyolországban Granada mellett egy centrumban, ahol az ott lévő fiataloknak próbálták megadni a lehetőséget, hogy megismerjék Európát különböző Erasmus+ programokkal. Nem kellett több hét hónapnál, hogy Maracenát és a spanyol életvitelt a szívembe zárjam. Otthonossá váltak a keskeny utcák, a churros illat reggel, a sok kutyát sétáltató ember, a narancsfák az utcák közepén, az ingyen tapas az italomhoz, és az életre kelt város ünnepnapokon és este nyolc után. A munkahelyem nem volt messze a háztól, amit a szervezet biztosított nekem és a négy másik önkéntes társamnak más európai országokból. Az ötlet az önkénteskedésre onnan jött, hogy a gap évemet az egyetem előtt akartam hasznosan eltölteni. Már tudtam, mit akarok tanulni, de vágytam a kalandra és kihívásra mielőtt elkezdem a nagy betűs életet. Végülis az egyik legjobb döntésem volt, nem hittem volna, hogy ez alatt az idő alatt ennyi mindent fogok kipróbálni és ennyi élménnyel gazdagodom majd. 

Kicsit izgultam a nyelvi akadály miatt, hiszen mielőtt kimentem, még csak az iskolában tanultam spanyolul, de szerencsére ez sosem okozott gondot. Még azokkal is tudtam kommunikálni, akik egy szót se beszéltek angolul. A feladataim a munkahelyen eléggé különbözőek voltak. De mivel egy fiatal centrumban voltam, sokat voltam fiatalok, gyerekek között, ami sokat segített, hogy fejlesszem a spanyol tudásom. A gyerekek nagyon kíváncsiak voltak, és nagyon sok mindent meg akartak tudni az országról, ahonnan jöttem. A szervezetnek volt egy óvoda része, ahol sokszor délután besegítettem és játszhattam a kicsikkel. Az irodában is sok szabadságot kaptunk. Mi voltunk felelősek az Erasmus+ részlegért, ahol posztereket csináltunk és segítettünk a projekt összes fázisában. Segítettünk kiválasztani a résztvevőket, és felkészítettük őket a projekt menetére és az utazásra. Szerencsém volt, mert én is részt vehettem egy Training Curseban amit a szervezetem rendezett. Önkéntesként a monitoroknak segítettem a szemináriumokban, de volt lehetőségem megismerni egy csomó fiatalt, és megismerhettem az ő történetüket is a hét során. 

Fura volt ennyi emberrel találkozni folyton és megismerni ilyen sok embernek az élettörténetét. Izgalmas volt meghallgatni őket és elgondolkozni, én mit szeretnék elérni majd a jövőben. Szerencsém volt, mert még a szervezet megrendezett nyári táborában is eltölthettem egy hetet, ahol monitorként a többi fiatalnak segíthettem. Számomra ez az egyik legjobb emlékem, mert egy nagyon cuki 13-14 évesekből álló csoportot vezethettem, akik annak ellenére is figyeltek rám és megkedveltek, hogy nem mindig tudtam velük beszélni a nyelv miatt. 

Az önkénteskedésem nem csak a munkából állt. Persze majdnem minden nap dolgoztam, de a mentorom, aki ugyanúgy önkéntes volt, segített nekünk megismerni Granadát és sok tippet és szabadságot adott, hogy egyedül ismerjünk meg egy másik országot. Jó érzés volt tudni, hogy akkor is, ha a szüleim ezer kilométerekre vannak tőlem, egy biztonságos környezetben vagyok, és megtapasztalhatom, milyen a felnőtt élet. Életemben először laktam a szüleim nélkül. Ez sok kihívással járt, hisz egyedül kellett bevásárolnom, főznöm magamnak, és nem voltak ott a szüleim folyton, hogy mindent megoldjanak helyettem. Szerencsére sosem voltam egyedül, mert a négy másik önkéntes társam a lakótársaim is voltak. Fura volt rájönni, hogy az idegenekből gyorsan család lett. Észre se vettem, hogy együtt főzzük az ebédet, együtt járunk munkába és bulizni, és ha valamelyikünknek problémája volt, ott ültünk mindannyian és próbáltunk közösen megoldást találni az adott problémára. 

Mivel a hétvégéink szabadok voltak, sok időm volt beutazni Dél Spanyolországot. Már az első héten szombaton Gibraltárban találtam magam a lakótársaimmal egy egyetemi szervezet által az Emycettel, akik egy napos utakat rendeztek ingyen túrával Erasmus diákoknak. A utazásaim fénypontja Barcelona volt, ahol bicikli túrával végig jártuk a várost, Malaga, ahol láttam a tengerből egy delfint kiugrani, Murcia, ahol meglátogathattam a volt cserediákom újra négy év után, Sevilla, ahol tanúja lehettem a húsvéti tradíciónak és még ezernyi más város és tengerpart. Két Training Curse kötelező volt az ott létem alatt, ahol segítettek a trainerek nekünk megismerni, mit is csinálunk itt pontosan, ez miért tiszteletre méltó és tudatták velünk a jogainkat. Így sosem éreztem azt, hogy egyedül lennék, vagy hogy nem tudnék változtatni valamin, ha nem tetszene valami a projektem keretében. 

Végülis megtanultam egy másik nyelvet, megismertem egy másik kultúrát, egy gyönyörű történelmi városban sétálgathattam a szabad időmben, szerezhettem külföldi barátokat, utazgathattam nagyon sokat, megtanulhattam megküzdeni a saját problémáimmal, önállóbb lettem, és még annyi sok mást tanulhattam csupán hét hónap alatt.

Lili

A programot az Ayuntamiento de Maracena koordinálta.